Már
nyolckor ott nyüzsögtem szegény Tommynak, hogy mégis mi a francot
vegyek fel, mert nem bírtam dönteni. Mindenre csak rábólintott,
hogy ez is jól áll meg ez is, és már látszott, hogy kezd elege
lenni a lassan fél órája tartó selejtezőből, de nem érdekel!
Egyedül nem bírom eldönteni, hogy mit vegyek fel és kész.
-Örülnék,
ha kicsit használhatóbb infókkal is megdobnál néha, mintsem
annyit jegyzel meg, hogy szexi vagyok benne...-morogtam és egy újabb
szettet toltam az orra elé hátha szolgál valami használható
tanáccsal.
-Én
meg annak, ha nem kéne feltúrni az egész ruhatárad pár órányi
szórakozás miatt...Könyörgöm Adam ez csak egy buli! Nem a
nagynénéd esküvője. Mindegyik jól áll, ideje lenne döntened
valamelyik mellett, mert lassan indulni kéne.
-De
nem bíroooook! Ezért kértem a segítséged te ész!- igen, kicsit
hisztis vagyok, ha nem működnek velem együtt, de Tommy épp ilyen
makacs, mint én. Most is további vita helyett kirántott a kezemből
egy neki tetsző összeállítást, és betolt a fürdőbe.
-Na
te Glamkirály, vedd fel ezt és sminkeld ki magad aztán gyere ki a
nappaliba!- szólt be az ajtón, majd hallottam a lépéseit, ahogy
elhalad, és besüpped a kanapéba. Mert persze ő már rég készen
volt, én meg még sehol se tartottam. Úgy 20:45-re azért csak
kikászálódtam, mire megragadott és kiráncigált a kocsiba, hogy
induljunk már, mert rohadtul el fogunk késni. Forgattam a szemeim,
mert neki ilyen idegesítő pontosság mániája van, nekem meg
védjegyemmé vált a késés. Negyed tízre csak odaértünk, amit a
srácok pár rosszalló pillantással nyugtáztak és behúztak a
klubba. A vörös és egyéb élénk színű UV fények ide-oda
cikáztak a fekete alapon neon festésű falakon, ezzel misztikus
hangulatot kölcsönözve a bárnak. Hangosan dübörgött a zene, a
hangulat meg már megvolt a fiatalok körében, mert mindenki már
most be volt kicsit csiccsentve. Gondoltam mivel már rég voltam
itt, kicsit feloldódok, és az estét egy kis mojitóval kezdtem,
utána a klasszikus vodka-narancs, tequila...Ashley az orrom alá
tolt egy Sex On The Beach koktélt, de inkább kihagytam a
lehetőséget. Sosem voltam oda az effajta ízorgiákért, a
letisztult, egyszerű italok az én világom, amik rendelkeznek egy
meghatározó ízzel, nem pedig nyolc kavarog egyszerre a számban.
Bár lehet már arra is rávettem magam, hogy igyak valami hasonlót,
mert a poharak csak gyűltek az asztalomon és minden alkalommal mást
rendeltem. Végül, ami végleg padlóra küldött Tommyval együtt,
az a Killer volt. Mint a nevéből is kihangzik, nem valami lágy kis
koktél, tömény pia van benne kitudja még mivel keverve. A tulaj
ajánlotta, gondoltuk kipróbáljuk, de mivel eleve kezdtük
elveszíteni minden józanságunk, nem sült el jól. Egy kis
nézeteltéréssel kezdődött, de pár perc múlva már kezdett
átváltani egy komplett veszekedéssé. A pultos kulturáltan
intett, hogy inkább menjünk a konyhába vitázni, mert elűzzük a
vendégeket. Beérve egyik kezemmel az asztalra támaszkodtam és
folytattam ott, ahol abbahagytam. Végül már elég durva dolgokat
vágtunk egymás fejéhez, régi dolgokat hoztunk föl, és bár
eddig nem, de abban a szent pillanatban szó került a decembertől
idáig tartó időszakra és mivel már nem tudtam tartani a szám,
kicsúszott minden eddig rejtegetett problémám.
-Szóval
még neked van bajod velem? Hát nem is tudom ki utasított vissza
olyan ridegen és utána bele se szart, hogy kis híján kinyírtam
magam! Elmentél, mert azt hitted jobb lesz, de rohadtul nem lett
jobb, sőt, csak egyre jobban elvesztettem a fejem, és totál
bekattantam, de már szót sem ejtettem róla, mert tudtam, hogy úgy
is leszarod! És akkor csak úgy beállítasz a forgatásra és úgy
teszel mintha minden kurvára rendben lenne, mintha az elmúlt egy
hónapot csak úgy kitörölted volna a memóriádból. Persze én
azonnal megbocsátottam mindent és akkor jött a szülinapi buli,
ahol meg totálisan összezavarodtam. Akkor a Drake-es dologról
inkább szót sem ejtek...onnantól kezdve minden oké volt, tényleg
imádok veled lenni, de tudod mennyire fáj ez nekem, hogy nem vagy
képes felvállalni? Tudom, ehhez idő kell, de akkor is bassza a
csőröm. Mintha az eddig rólad felállított teória, miszerint
heteró vagy, fontosabb lenne, mint az, hogy házon kívül is velem
mutatkozhass. Lehet, hogy neked ez tök könnyű, de számomra egy
kapcsolat nem ebből áll! Nem vagyunk már tinédzserek, hogy
titkolni kéne a szerelmünk.- törtem ki magamból és ingerülten
hadonásztam a kezemmel a levegőben, amit Tommy értetlenül
szemlélt, majd mikor megemésztette a mondottakat, visszavágott.
-Egyszerűen
odáig vagyok érte, hogy te folyton csak magaddal törődsz!
Mindenki téged pátyolgasson, mindenki csak rád figyeljen, semmi
nem lehet fontos, csak Te Te Te!!! Fejedbe szállt a hírnév baszd
meg! Mert te vagy a NAGY Adam Lambert, csak hozzád kell
alkalmazkodni! Önző vagy! Senkivel nem törődsz csak, hogy te
érezd jól magad! Persze, mennyire kiborultál miattam, oh istenem
mindenkit ér szerelmi csalódás, emiatt nem kellett volna idáig
jutnod. Csak sajnáltatod folyton magad, hogy mindenki körülugráljon,
de egyet elárulok...én ennek nem dőlök be! Szóval te csak ne
oktass ki engem, hogy nem vállallak fel, mert az NEKED rossz! Mert
megint csak te vagy a lényeg, mi?- tolta az képét az enyémbe,
hevesen gesztikulálva, és elhomályosult tekintettel fürkészett,
mit reagálok. Mondom, nem voltam túl józan, és olyankor könnyen
bepöccenek. Ennyi épp elég volt hozzá. Ellöktem magamtól, mire
ő is megtette ugyanezt, csak erősebben, és nekiestem a falnak.
Elborult az agyam. Nekirontottam és lekevertem egy pofont, és már
ugrott is volna, hogy visszaadja, mikor Isaac hátraszorítva a két
kezét fogta le.- Engedj el!- üvöltötte és rángatózott, amivel
csak annyit ért el, hogy mindkettőnket kidobtak az utcára a
biztonságiak. De persze ez nem volt elég. Továbbra is fennhangon
vitáztunk, és nagyon kevés választott el minket attól, hogy
megtépjük egymást, de valaki ránk hívta a zsarukat, és már
csak annyit észleltem, hogy két külön kocsiba taszítanak minket,
majd elhajtunk a sötétségben. Valamit ordibált velem a hapi, de
semmit nem fogtam fel belőle. Segg részeg voltam és szerintem
ezzel nem voltam egyedül. Kezeimet hátrafogva taszítottak be egy
poros kis cellába. Dohos volt a levegő, undorító WC szag
terjengett és a szoba egy törött tükörből, egy koszos sloziből
meg kézmosóból állt, és egy láncokkal felfüggesztett faágyból,
ami olyan volt, mintha egy deszkán kéne feküdnöm. Végül is
abban a pillanatban pont nem érdekelt, levágtam magam arra az
ágynak csúfolt valamire, és miután forgolódtam egy órát, csak
sikerült elaludnom.
-Elhagyhatja
a cellát! A telefonját és a tárcáját a recepción találja.-
hallottam egy monoton férfi hangot, aki látva, hogy nem reagálok,
végighúzta az ujját a rácsokon, amik ettől olyan idegesítő
hangot adtak ki, hogy a fejemhez kaptam, és egy hangos morgással
jeleztem, hogy ébren vagyok.- Jól van látom felriadt. Na akkor
szedje össze magát és elmehet.- gúnyolódott, majd ellépdelt.
Lassan ültem fel, de a fejem minden mozdulatnál szinte ketté akart
szakadni, és borzalmasan szédültem. Kezdtem megemészteni a tegnap
történteket, és minél jobban belegondoltam mit tettem, annál
inkább szégyelltem magam. Nem bírtam magamnak megbocsátani miket
vágtam szegény Tommy fejéhez, és azt a pofont se. Erre az ital
nem mentség. Minél hamarabb tisztáznom kellett vele a dolgot, így
összeszedtem magam és kilépdeltem az előtérbe, ahol a recepciós
nő unottan nyomta a kezembe a cuccaim meg egy zacskót.
-Hát
ez meg mire kell?
-Ahogy
elnézem magát, még szüksége lesz rá.- szólt lekezelő hangon
és a kezével integetett, hogy menjek már. Micsoda modor...na
mindegy, nem is érdemlek mást. Első dolgom volt írni Tommynak egy
SMS-t, hogy otthon beszélünk és hívtam egy taxit. Út közben
beugrottam venni sapkát, napszemüveget és egy kis bonbont, hogy
elrejthessem nyúzott ábrázatomat a járókelők elől. A csokit
persze nem arra szántam, hogy az arcom elé tartva hárítsam a
kamerák kattanásait, csak kiengesztelésképpen szereztem be. Egyre
jobban kezdett eluralkodni rajtam az idegesség, ami a másnaposság
bájos tünetei mellé társulva kifejezetten kellemes érzést
keltett bennem. Mikor már az ajtó előtt álltam ez egyre csak
fokozódott, a szívem pedig a torkomban dobogott, így pár perc
hatásszünet után lassan benyitottam.
-Hazajöttem!
Hahó baby itthon vagy?- a tekintetemmel végigpásztáztam az egész
lakást, de se nem hallottam, se nem láttam a keresett személyt.-
Biztos még nem engedték haza.- vállat vontam és már kezdtem
megnyugodni, hogy húzhatom az időt, mikor megpillantottam egy
papírfecnit a kávézóasztalon. Gyorsan az orrom elé kaptam, ám
mikor a sorok végére értem, tekintetem üressé vált és
megremegett az ajkam.
„Adam...úgy
érzem a tegnap történtek végleg bélyeget nyomtak a
kapcsolatunkra. Akármennyire is szeretlek legutóbb kiderült, hogy
csak problémát jelentünk a másiknak, én meg nem tekintem
célomnak tönkretenni az életed. Sajnálom, de talán
mindkettőnknek jobb lesz, ha többé nem látjuk egymást. Légy jó!
Thomas.”
Lemerevedve
bámultam a tépett kis cédulát, majd mikor tudatosult bennem, mi
is áll a levélben, arcom eltorzult és teljes erőből nekivágtam
a falnak a bonbonos dobozkát. A gombóccá gyúrt csokoládék egy
része elkenődött a fehérre mázolt falon, a többi pedig
szétgurult a padlón. Már az egész testem remegett és lihegve
sodortam le a lámpát az asztalról, ami apró darabokra törve
hullt a padlóra és kihunyt a fénye. Magam sem tudom mit éreztem,
de az idegeim lassan elpattantak, így valamin ki kellett töltenem a
dühöm. Még pár dolgot a falnak csaptam, így a ház kész
romhalmaznak festett, majd levágtam magam az ágyra, ahol nem rég
még nem egyedül kellett lennem. A plafont bámulva beugrott pár
kép az elmúlt hetekből, ami azt váltotta ki, hogy patakokban
törtek ki a könnyeim. Nem hiszem el, hogy itt hagyott...könyörgöm
részegek voltunk, nem gondoltam komolyan semmit! Ha tehetném
mindent visszacsinálnék, de sajnos még mindig nincs feltalálva az
időgép. Tommy már biztos messze jár és hallani sem akar rólam.
Hogy lehetek ekkora fasz? Komolyan sikerült teljesen elbasznom az
egész életem! Végre mellettem volt, végre boldog voltam és így
kell vége lennie, hogy még csak nem is tisztáztuk a dolgokat. Csak
egy semmitmondó kis cédulát és ezernyi emléket hagyott maga után
semmi mást. Egyszerűen nem bírom felfogni. Mindez amiatt, mert
nekem állandóan piálni kell! Komolyan ilyenkor legszívesebben
magam cseszném a falnak, nem az ártatlan edényeket.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése