2. évad ~ 11. fejezet

Képzeljétek, olyan fáradt voltam a németországi koncert után, hogy egy rövidre fogott zuhanyzás után, amint beestem az ágyba, teljesen kiütődtem. Még szerencse, hogy legalább valami alsót magamra cibáltam előtte, mert, mint kiderült idő közben Tommy is mellém telepedett, amíg én békésen szundikáltam, szóval van a, b, és c, variáció, mit szándékozott tenni, amíg nem látta meg, hogy nagyban húzom a lóbőrt.

A, meg akarta beszélni a részegen történteket

B, elfelejtette az egészet

C, csak aludni akart egy jót, és akkorra időzíti a dolgot, mikor magamnál vagyok.

A válaszokat a 1877-es számra lehet küldeni, a következő öt percen belül, és lehetőségük nyílik megnyerni a párnámat! Ne hagyják ki ezt a vissza nem térő alkalmat, tárcsázzák a 1877-et most!

Hah, totál elmehetnék valami futottak még kategóriájú műsorba, ahol dedós szavakat kell pénzért kitalálni. Bár, azt hiszem maradok inkább az éneklésnél, azzal többet kaszálok.

Viccet félretéve komolyan tanácstalan voltam, főleg, mert másnap reggel sem mutatta a harag legkisebb jelét sem. Viszont hozzá kell tennem, hogy egyáltalán semmilyen érzelmet nem tudtam leolvasni róla. Este még csak hozzám se bújt…vagy csak én nem éreztem. De az kizárt, az ilyesmi mindig feltűnik. Egyre jobban kezdtem aggódni a kapcsolatunkat illetően, pontosan tudtam, hogy beszélnem kell vele, csak még azt sem tudtam mit mondjak neki. „Sajnálom, hogy részegen gerincre vágtalak, már rég vágytam rá, csak eddig fatökű voltam utalni rá.” Biztos jól fogadná ezt a mondatot, szerintem a lámpával együtt repülnék ki az ablakon. Meg a székkel, vagy, ami éppen a kezébe kerül. Valahogy burkoltabban kéne a lényegre térni…de, hogy? Ezt nem lehet jól körülírni, így is úgy is leesik neki a mondat lényege, és megtanulhatok repülni az utána következő másodpercekben. Végül elhatároztam valahol útban Finnország felé, hogy akármibe is kerül, koncert után beszélni fogok vele.

(…)

Közelgett a rémisztő beszélgetés időpontja, mitől görcsbe rándult gyomorral közeledtem a szoba felé, ám valaki elrántott, és hirtelen egy pubban találtam magam. Mi a szösz? Arra sem figyeltem ki volt az, bár az érintéséből ítélve egy lány lehetett, és mivel nem ugrott a nyakamba, kizárásos alapon vagy Ashley, vagy Alice volt az elrablóm. Végül is nem bántam, jót fog tenni egy kis bulizás, legalább pár pohárka ital után jobban megered a nyelvem és nem görcsölök rá annyira a vallatásra. Így is lett, azonban valahogy kiment a fejemből, hogy a szobánk felé vegyem az irányt, olyan jó hangulat kerekedett, és csak nem illik lelépni a saját afterpartydon…Egy koktéllal a kezemben roptam a táncot valami ismeretlen helyi fiúval, aki hasonlóan jól szórakozott, mint én, viszont meg se mukkant, engem pedig irritál, ha valaki csöndes. Oké, érthetően ordítozni akkora ricsajban nem egyszerű dolog, de legalább a nevét elárulhatta volna, ha már egy ideje velem riszált. Igazából egymáshoz nem értünk, csak pumpáltunk, és szinkronban üvöltöttük a dalok szövegét, néha megrázva a fejünk. A lézerfények néha rápillantást engedtek a srácra, de sok mindent nem tudtam róla megállapítani, mert teljes sötétség honolt a villódzó fények hátterében. Azonban azt sikerült észrevennem, hogy valami hasonló lehet a szeme, mint az enyém, de haja szőke színben pompázik, és úgy körülbelül az államig érhet. Sajnos ez épp az esetem, szóval igyekeztem nem potenciális pasijelöltként tekinteni rá, hisz én szeretek valakit…aki, lehet még a mai nap folyamán kitaszít az életéből. Lehet csak a bennem lévő pia miatt, ami feloldotta a döntés-hozási képességem, de úgy határoztam, ma még szórakozok kicsit, mielőtt megint a keserű magányban találom magam. A fiú feltűnően flörtölt velem, szeméből nem a szokott rajongást tudtam kiolvasni, csupán azt, hogy tetszem neki, mint férfi és ezzel nem volt egyedül. Nem vagyok kőből, könnyen lehet velem szimpatizálni, én hagyom magam, pláne, ha már kicsit spicces vagyok. Most sem volt másképp. Finom mozdulattal egyik tenyerem arcélére vándorolt, mire szembetűnő mosoly jelent meg az arcán, és egy arasznyival közelebb lépett, hogy éppen legyen köztünk némi tér. Bűntudatom támadt, hisz épp most készülök megcsalni a szerelmem…akivel…tulajdonképpen azt sem tudom együtt vagyunk-e újra. De ez mit sem számít, nem lehetek olyan köcsög, hogy egy pillanatnyilag szimpatikus tök idegen fiúcskával megtörjem a hűségem! Remegő szemekkel ejtettem vissza magam mellé a karom, és hátrálni kezdtem ki a tömegből, hátha sikerült szó nélkül leráznom őt. Idegesen sétáltam ki a teraszra, ahol ledobtam magam egy székre, és gyors ütemben dobolva a lábammal meredtem a sötétségbe. Vérfagyasztóan hideg volt, elvégre Finnországról beszélünk, de most még azzal sem tudtam törődni. Utáltam magam már csak azért is, hogy megfordult egyáltalán a fejemben egy görbe este gondolata. Kedvem lett volna adni magamnak egy pofont, de fordult a kocka, mert a következő pillanatban még az ütő is megállt bennem, amint megláttam ki áll előttem.

-          Miért rohantál el? Valami rosszat tettem? – pislogott rám szánni való ártatlansággal a finn srác, aki meglepően jól beszélt angolul, a cuki kiejtést leszámítva. Mindig vicces, ha külföldit hallon angolul erőlködni, de most valahogy nem tudtam nevetni.

-          Dehogy, csak én tettem majdnem rosszat…

-          Miért? Alig értél hozzám. Vagy van valakid? Azért stresszelsz ezen ennyire? Mert akkor békén hagylak. De szerintem menjünk be. Ti amcsik nem vagytok híresek arról, hogy bírjátok a hideget, ami itt van. – mosolya inkább kedves, mintsem követelőző formát öltött, egyből kicsit jobban éreztem magam és teljesítve a kérését sétáltam be a terembe, ahol továbbra is szörnyű volt a zaj, szóval a karom megragadva húzott fel egy nappali féleségbe, ahova már csak a zene üteme hallatszott föl. – Mellesleg Saulinak hívnak. Téged? – nevét számomra idegen hanglejtéssel adta elő, amire először azt hittem valami felismerhetetlen angol szót próbál kimondani, de az arckifejezésem látva felnevetett és megismételte kicsit leegyszerűsítve az én szintemre, hogy felfogjam, egy névről van szó. Nem győztem magyarázkodni miatta, de leállított, és kicsit komolyabban nézett rám. – Na, mi a neved? Azt még nem mondtad, csak annyit tudok, hogy amerikai vagy, mert hallatszik a kiejtéseden.- hát igazam volt, tényleg nem ismer. Akkor mit keres itt, ebben a kicsi klubban, pont akkor, mikor mi is itt vagyunk? Azonban szemeiből nem véltem hazugságot kitűnni, szóval feltehetőleg nem egy rajongó próbál így közelebb kerülni hozzám.

-          Adam vagyok, és valóban Amerikából jöttem ide.

-          Ugyan minek? Itt nincs semmi, csak hideg és hó…meg néha a közeli stadionban koncertek. Úgy hallottam most is volt egy, azt hiszem… - és ekkor jött a megvilágosodás. Kikerekedett szemekkel mért végig, majd erősen a homlokára csapott, és valami számomra teljesen érthetetlen dolgot hebegett, valószínűleg az anyanyelvén, aztán sajnálkozva pillantott újra rám. – Jesszus annyira sajnálom! Még úgy sem tűnt föl honnan vagy olyan ismerős, mikor kimondtad a neved. Hogy lehetek ekkora balfasz? Istenem, lesül a fejemről a bőr, könyörgöm ne haragudj, csak eddig nem tudtalak eléggé szemügyre venni, csak annyit láttam, hogy feltűnően hasonlítasz valakire, amiről kiderült, hogy igaz, mert az a valaki te vagy. Annyira restellem…

-          Jaj, ugyan már! Egy zsúfolt buliban megesik az ilyen. Én pedig kifejezetten örültem, hogy nem csak azért álltál le velem táncolni, mert híresség vagyok. Ebből a szempontból még előny is, hogy későn esett le a személyazonosságom. – vigyorogtam rá zavarbaejtően, amit hamar letöröltem a képemről, mert nem akartam flörtölgetni, csak, hát…férfi vagyok és elég ferde, ő pedig egy szexi srác és még tetszem is neki, szóval…nem bizonyult egyszerűnek nem átesni a ló másik oldalára.

-          Hát, ha te mondod…de egy magadfajta sztár miért táncikál ilyen kis senkikkel, mint én?

-          Csak buliztunk, én nem vagyok sznob, hogy csak a többi hírességgel járjak partykra…akkor teljesen magányos lennék. Semmiben nem vagyok jobb szerintem egy átlag embernél, maximum tehetségesebb, amiről meg nem én tehetek, szóval ennyit arról a nagy különbségről.

-          Hallottam már róla, hogy kedves vagy élőben, de, hogy ennyire…hát szóhoz sem jutok. Viszont az érdekelne miért menekültél el olyan gyorsan tőlem a parkettről. – éééés, idáig tartott a lelki békém. Arcomról lefagyott a mosoly és üveges tekintettel bámultam rá, hang alig hagyta el a szám, de kénytelen voltam magam összeszedni, mert tekintete egyre értetlenebbé vált, és nem akartam ráijeszteni.

-          Nem tudom igazán, ezt hogy írjam körül, de…volt egy párom, akivel régebben összevesztem, de még szeretem, és úgy tűnt vissza tudom szerezni, de valamit elcsesztem és most bizonytalan vagyok. De nem akarom megcsalni, vagyis…érted. Két kapura nem játszok.

-          Értem…de az, hogy kicsit elengeded magad, még nem számít megcsalásnak. Nem kértem, hogy dugj meg, nem is azzal a szándékkal mentem oda hozzád, csak szórakozni akartam, és láttam, hogy te is. Hol a gond? – húzódott kicsit közelebb kacér mosollyal az arcán, miközben szemeivel szinte megőrjített. Nagyon nehéz volt magamon uralkodni, ahogy selymes bőre érintette a karom összerezzentem, és egy nagyon mély levegő kellett hozzá, hogy ne mozduljak rá azonnal. Az ital nem könnyítette meg a dolgom, na meg ő sem, mert egyre jobban áhítozott az érintésemre, és ezt nem győzte a tudtomra adni, annyi akaratom viszont nem volt, hogy elküldjem.

Csapdába estem. Isteni illata és formás teste úgy vonzott, mint egy mágnes, mégis köteles voltam elhúzódni, ami addig, amíg az aurámba nem mászott, sikerült is. Ám, amint egy bizonyos távolságon belül került, centikre tőlem, nem tudtam tovább tartani magam, és arcára csúsztatva a kezem tapasztottam ajkaim az övéihez, melyek édesek és puhák voltak. Azonnal jobban maga felé fordított, és a mellkasom simogatva húzódott a lehető legközelebb, ami nem is tudja milyen jó választás volt. Elfojtva sóhajtottam egyet, mert rég volt részem hasonlóban. Mostanság, ha Tommyval sikerült is testi kapcsolatba kerülnöm, sosem ő kezdeményezett, sosem ért önszántából hozzám, vagy simogatott, maximum akkor, ha már nagyon felizgatták a tetteim. De Sauli más volt. Feltétel nélkül bújt hozzám, és cirógatta felső testem. A szeretet hiány elhatalmasodott rajtam, és nem tudtam tovább ellenkezni. Dereka köré fonva a karjaim, húztam az ölembe, hogy velem szembe kerüljön, és folytathassa, amit eddig csinált, viszont én is jobban hozzáférjek. Szemérmetlenül élt vissza a szexuális kisugárzásával, úgy csavart az ujja köré, ahogy csak kell, én pedig egy időre elvesztettem az önkontrollt és meggodonolatlanul cselekedtem…A csókunk kezdett egyre hevesebbé válni, többször is a haját cibáltam közben, amíg ő a felsőm alá nyúlva kényeztetett. Mindez nem lett volna elég ahhoz, hogy leálljak, azonban, mikor éreztem, hogy a „kis fickó” a gatyámban, nem nagyon akar a helyén maradni, eltoltam magamtól, és megadóan sóhajtottam egyet.

-          Értem... így sem megy a dolog. Sajnálom, ha tolakodó voltam, talán jobb lesz, ha én most elmegyek. – hangja rideggé vált, érezhetően megbántottam a dologgal, így amint leszállt rólam, a karja után nyúltam, és finoman húztam vissza, hogy épp legyen köztünk hely.

-          Kérlek, ne haragudj rám! Nem benned van a hiba, mert egy nagyon jóvágású srác vagy, talán...túlságosan is... – mértem végig újra, még mindig kívánatos testét, és alig láthatóan megnyaltam a szám sarkát. – De mardos a bűntudat, ha akár másra is nézek rajta kívül. Meg kell értened!

-          Jó, ne váljunk el rossz hangulatban. Mindenesetre köszönöm ezt az estét, nagyon jól éreztem magam, arról nem is szólva, hogy igaznak bizonyult a legenda, miszerint őrült jól csókolsz. – kacsintott rám, aztán egy utolsó puszit lehelve ajkaimra, elsétált. Én pedig hagytam.

Egy darabig még néztem utána, aztán lehajtott fejjel ledobtam magam vissza a kanapéra. Tényleg egy borzalmas alaknak éreztem magam. Leállok csókolózni egy idegen fiúval, aki semmi többet nem akart ennél tőlem, erre még őt is elüldözöm. Két embernek is ártottam egy cselekvéssel a mai nap folyamán. Büszke lehetek magamra. Unottan köröztem ujjammal az italomban, mikor lépteket hallottam. Alice támolygott fel hozzám már félig az unikornisok világából, és egyenesen az ölembe esett.

-          Hát teeee, meg mit búslakodsz itten, ahelyett, hogy lenn nyomnád a partyt velünk, heee?

-          Alice, te mennyit ittál?

-          Csak pár pohárkával, seeeemmmi súlyos, há’ minek nézöl engömet? Valami alkesznek? Gyajj, de csúnya vaaagy! – tolta egyik tenyerét erőtlenül az arcomba aztán egy bugyuta röhögés közepette megpróbált feltápászkodni, de minden próbálkozása kudarcba fulladt, szóval megszántam szegényt. Fogalmam sincs mi vette rá, hogy ennyit piáljon, mert ő nem ilyen, de pontosan tudtam, hogy holnapra az emlékei helyett csak hányás és fejfájás marad.

Óvatosan a karjaimba vettem őt, mire az övéit a nyakam köré fonta, és úgy bújt hozzám. Felettébb aranyos látványt nyújtott, ilyen kis fáradtan, szóval adtam egy apró puszit az arcára, és a szobájáig cipeltem, ahol azonban meggyűlt vele a bajom, mert maradék erejéből küzdött a lefekvés ellen, akár egy rossz gyerek. Kapálózott, üvöltözött, amint letettem meg a fejével nyomott előre, hátha ki tud jutni az ajtón, de sokra nem ment vele, mert így is úgy is ágyba juttattam. Mihelyt elmerült a puha párnák közé, befogta a száját, és engedelmesen álomba merült. Már éppen indultam volna kifelé, mikor valakibe beleütköztem. Értetlenül léptem hátrébb megnézni ki az, de a vér is belém fagyott, mikor megláttam, hogy az a valaki nem más, mint Tommy. Rögtön a Saulival történt dolgok jutottak eszembe, és megmeredt tekintettel néztem rá. Az ő rázása zökkentett ki ebből az állapotból, mikor elfogyott a türelme, és a vállamnál fogva rángatott, míg magamhoz nem tértem. Ekkor tudatosult csak bennem, hogy még beszélnem is kéne vele... Istenem, csak add, hogy ki ne csússzon a számon az incidens! Ezt a sírba akarom vinni magammal, anélkül, hogy bárki is tudjon róla.

-          Minden rendben Adam? Elég rossz bőrben vagy..

-          Hát...izé..persze minden teljesen király, semmi bajom, csak Alice-t fekettem le. Nagyon bepiált a drága. Nem tudok, hogy történt? Ilyet még nem csinált.

-          Ott voltam, azért is indultam el megkeresni, mert eredetileg a WC-re akart menni, de túl sokáig időzött, és gondoltam feljött aludni. Azt pedig nem tudom, mi jött rá, egyszer csak elkezdett vedelni, mert rájött, milyen jó is ez.

-          Szerintem holnap meggondolja magát. – ezen mindkettőnknek kuncognunk kellett, amit csak egy halvány mosollyal tudtam nyugtázni, aztán a saját szobánk felé indultam.

-          Te is pihenni szeretnél?

-          Én mára kiszórakoztam magam (túlságosan is...). Elteszem azt a híres mindenem holnapra. Csatlakozol?

-          Ez nem rossz ötlet, én is elfáradtam. Megyek veled. – már majdnem aludtunk, mikor végre erőt vettem magamon, és felé fordulva megszólítottam.

-          Tommy... szeretnék valamit kérdezni.

-          Most? Ah...na, mondjad gyorsan, már félálomban voltam. – eme kijelentéséhez egy hatalmas ásítás is csatlakozott, miközben majdnem lenyelt engem is.

-          Sajnálom, hogy csak most kérdezek rá, de eddig nem volt se megfelelő alkalom, se elég vér a pucámban megtenni. Szóval..megbántad azt az éjszakát?

-          Milyen éjszakát? Sok volt mostanság.

-          Tudod melyikre gondolok. Mikor kissé részegen elvesztettem a kontrollt és... rád...mozdultam. – arcomat elöntötte a vér, mihelyt ezt kimondtam, de ezzel nem voltam egyedül, mert hirtelen kipattantak a szemei, és zavarodottan pislogott rám. Pontosan tudta mire célzok, de csak hebegett-habogott. Lesütve szemeit mert csak halkan adni némi választ.

-          Igazából...nem tudom hova tenni a dolgot. Nem álltam még készen rá, hiszen anno azt mondtam kezdjük újra a kapcsolatunkat. Alig randiztunk még, erre egy görbe estén...érted. Még nem lett volna itt az ideje. – tudtam. Megint egy görénynek tituláltam szerény személyem, hirtelen azt sem tudtam hogy kérjek tőle bocsánatot ezért. Egy ép mondatot nem tudtam kinyögni, csak megbánó szemekkel néztem rá, amivel lássuk be, nem megyek sokra. Ide egy bocsánat is kevés, hisz az csak egy nyamvadt kis szó, én meg akkor pont nem a szavaknak szenteltem a fő hangsúlyt.

-          Kérlek ne haragudj, én...

-          Még nem fejeztem be! Szóval...tény, hogy későbbre terveztem a dolgot, és nem halál részegen szándékoztam elkövetni, de nem bántam meg, mert csodás volt. Veled újra együtt lenni...egyenesen a fellegekben jártam végig. Nem maga a szex hiányzott, hanem, hogy szenvedélyesen érj hozzám, csak nem mertem bevallani. Egy szó, mint száz. Nem haragszom. Sőt...azt hiszem...szeretlek. – ésszel fel nem lehet fogni eme szavakat, tátott szájjal hallgattam őt, de az utolsó szó tette fel az i-re a pontot. Gondolkodás nélkül fontam össze ajkaink, és a hajába túrva szüntettem meg a menekülési útvonalat. Újra boldogság járta át a lelkem, de mint mindig, most is az örömbe üröm került, mégpedig a mai esti félrelépésemmel kombinálva. Nem érdemlem meg őt. Végre ő is viszont szeret engem újra, erre pont ma, ilyet csinálok. Ha nem vagyok rest megkérdezni pár órája, akkor mindez meg se történik, de nem. Lusta dög voltam, és most mardos a bűntudat.