31. fejezet

- Nos hercegnő, most, hogy meg van az uralkodói szekered, időnk pedig mint a tenger, menj arra, amerre mondom és ne ellenkezz! Nem mondasz nemet a főnöködnek ugye?

- Na mi van most már nem a barátom, hanem a főnököm vagy? De gyorsan változtatsz státuszt. De oké, rendben úgy sincs semmi dolgom, ráérek. Viszont nem költök többet, arról ne is álmodj!

- Nem mondtam, hogy neked kell fizetni. – jelent meg egy sejtelmes vigyor az arcán, amitől kissé beijedtem, mert mikor így néz, akkor valamiben sántikál. Végül is mást nem tehettem, követtem az útvonalat, amit az élő GPS-em diktált és végül (nem túl nagy meglepetésemre) a plázánál kötöttünk ki.

- Ki gondolta volna..bevásárló központ. Nem is te lennél Adam.

- Ne gúnyolódj! Na gyere! – megragadta a karomat, és mint egy igavonó vonszolt maga után. Ha nem ilyen sietős a tempó a saját lábamon is bírok menni, és nem kell húzni, de neki aztán mondhatja az ember. Ha már csak fél óráig van akció, Adam füle kikapcsol. Rosszabb, mint Katy, pedig ő aztán volt egy shopping megszállott. Na igen, akinek van miből…bár úgy tűnik nekem is lesz. De nem vagyok én az a kiöltözős típus, elvagyok farmerban és pólóban, nem kell semmi extra, mint boleró, kosztüm, mellényke, istentudja milyen divatos szaknevű cucc. Erről Adamet kell kérdezni, az még a színek árnyalatait is fújja. Múltkor megkérdeztem mi a feketén kívül a másik kedvenc színe. Állíthatom, hogy az elhangzott árnyalatok háromnegyede számomra kínai, de azért csak bólogattam, higy lássa mennyire otthon vagyok a témában. Úgy érzem most le fogok bukni…Észbe sem kaptam, már a pláza legdrágább boltja közepén ácsorogtam, mint valami szerencsétlen, míg őkelme lázasan válogatott a ruhák közt. Viszont valamit nem tudtam nem észre venni. Nem a férfi oldalon kutatott…Oké, hogy meleg de a méretei közel sem lányosak (NEM félreérteni! Na jó talán egy icipicit lehet), szóval értetlenül szemléltem mit csinál. Részemről lezártnak tekintettem a ruha témát, helyet foglaltam a próbafülkével szemben lévő kanapén, és figyeltem a sürgő-forgó fiút. Vicces látni, mikor vásárol, annyira más. Éppen nagyban vigyorogtam, mikor fél tonnányi rongy landolt rajtam, ahonnan alig bírtam kiásni magam.

- Ezt meg miért kaptam? – villantottam szemrehányó pillantást Adamre, aki csak forgatta a szemét a feltehetően értelmetlen kérdésen.

- Próbáld fel őket te észlény! Azt hitted miattam jövünk? A szart. Nekem van elég ruhám, most neked kell feldobni a szekrényed kicsit, ha már az én oldalamon állsz. Én csak azért vagyok itt, hogy segítsek. Ha valaki, akkor én értek a divathoz, bízz csak bennem. Na irány a fülke kisasszony, majd én zsűrizek! Én leszek az egyszemélyes közönség. – vigyorgott és a sok cuccal együtt az egyik öltözőbe tuszkolt. Hihetetlen ez a srác…végül is úgy voltam vele, hogy miért ne? Egy próbát megér, hogy néznék ki divatosan. Elsőként egy oldalt szegecsekkel kirakott fekete nadrágot vettem fel, korall színű aszimmetrikus feliratos pólóval, és díszövekkel, no meg egy vagy 15 centis magassarkúval, amiben kissé nehézkesen ment a járás, de azért kitoltam magam az ajtón. BB állát a földről kellett felkaparni, úgy elcsodálkozott a látványomtól.

- Egyszerűen gyönyörű! Miért rejted el XL-es pólók mögé az S-es méreted te dilis? Nagyon nőies formáid vannak, igazán lehetne több önbizalmad. Ez kosárba megy és, nem vitatkozol, a vendégem vagy! Ash-nek is feldobtam a ruhatárját anno, most te jössz. Na következő! Van még pár. – vigyorgott egy utánozhatatlan fejjel rám, mire felnevettem és engedtem a csábításnak. Még mindig nem bírok neki ellenállni. Nem tudom, hogy csinálja, pedig nem vagyok egy irányítható ember, erről Amanda mostohaanyám nyilatkozhat a legtöbbet. Engedelmes kislány módjára kullogtam vissza a fülkébe, ahol most egy fekete-fehér csíkos V-nyakú felsőt kaptam, fekete farmer mellénnyel, és egy koptatott nadrágot, egy újabb magassarkú kíséretével. A különbség annyi volt, hogy ez legalább telitalpú, így nem esek orra az első lépésnél. Mint egy modell, olyan 1000 Wattos vigyorral léptem ki a függöny mögül, mire Mr. Lambert megpörgetett a tengelyem körül és elégedetten mért végig. Egy órán át biztos ott voltunk és a végén minimum 3 teli szatyorral az oldalamon léptem ki a boltból. Titkon azért mindig vágytam erre, hogy filmbeillő módon csaszlassak a plázában minden ujjamon egy zsáknyi cuccal, de most tovább is volt fejlesztve, ugyanis mindezt egy híresség oldalán tettem. Csak nem tudta megállni, ő is bevásárolt. Egyik üzletből a másikra járkálva mindig megállították őt a lelkes rajongók, akikkel készségesen leállt fotózkodni, és még beszélgetett is velük. Nem tudom, honnan ez a nagy türelem, én már a fejemen pörögnék az idegtől, ha minden második lépésnél mikor az utcán vagyok, leintene valaki. Oké, én is rajongó voltam, hasonlóan idegesítően viselkednék, de ez akkor is más na. Nem haragszom rájuk, megértem a dolgot, csak Adam helyében már rég kiakadtam volna. De nem. Ő kedves mosollyal az arcán pózól évről évre mindenkivel, aki leinti. Csodálom őt…

Már javában este volt, mikor kikászálódtunk a plázából, nyakig táskákkal, de elmondhatatlanul élveztem. Egyes boltokban a vicc kedvéért még pár nevetségesen buzis cuccba is belebújt a kedvemért, amiket meg is örökítettem, hogy legyen mivel fenyegetni, ha legközelebb posztol valami kompromittáló fotót rólam Twitterre. Muahaha! Most egy neonzöld színű légyszemüveggel a fején pózolt mellettem, ugyanis újabb fan talált rá. Ideje nem volt megszabadulni a kissé érdekes kiegészítőtől, így egy széles vigyor kíséretében beállt a lány mellé egy fotó erejéig. Csak somolyogtam a dolgon, bár én sem nyújtottam normálisabb látványt a kis tiarámmal, amit azért kaptam tőle, mert én vagyok a hercegnője és meg kellett koronázni. Nem tudom az ötlet honnan jött neki, de azért tetszett a dolog, így én királyommá fogadtam. Innen a szemüveg. Nos, mivel gondoltam nem akar pillangós tiarában flangálni, inkább ráhúztam az első tárgyat, amit megláttam és az ez a szépség volt. Miután bedobtuk a cuccokat a kocsimba (megjegyzem, alig fértek be), visszafuvaroztam Adamet a kereskedéshez, ahol a kocsiját hagyta, és egy nagy ölelés után elváltak útjaink. Teljesen beleszerettem a gyönyörű új autómba, a ruhákba, a cipőkbe, a kigészítőkbe és sorolhatnám. Új embernek éreztem magam. Természetesen nem személyiségileg, csak külsőleg. No meg talán kicsit megjött az eddig feledésbe merült önbizalmam. Ugyanis el kell ismernem, tényleg csinos voltam azokban a szettekben. És mindezt kinek köszönhetem? Adamnek. A legkevésbé sem bánom, hogy magam mögött hagytam mindent. Most minden tökéletes, jobb már alig lehetne. Oly sokáig voltam egy senki, a barátnői és a családja árnyékában él, a zakkant zenész,k aki semmire sem jó, a hülye csaj, akit senki nem becsül meg…és most minden annyira más. Nem tudom hogy meghálálni ennek az embernek, hogy megváltoztatta az életem. Tudom, már már halálra fényezem őt, de egyszerűen nem tudok róla rosszat mondani. Nem is értem azokat, akik folyton csak fikázzák.

Otthon már Jessica nagyban húzta a lóbőrt, így lábujjhegyen közelítettem meg a szobám, de a dolog nem akart összejönni, ugyanis, mint a homokvár, úgy dőlt össze a kezemben a táskákból épített piramis. Nos igen, nem volt egyszerű feladat bevinni a cuccokat a házba, így gyorsan bedobáltam a földről őket a szobámba, és mielőtt Jess kitámolyogna, hogy mi folyik itt, magamra zártam az ajtót. Szörnyen fáradt voltam, elnyomott a sötétség, amiben hazáig kellett vezetnem, így amint csak tehettem, bedőltem az ágyba, és másnap délig ki sem dugtam onnan az orrom. Akkor is csak arra ébredtem fel, hogy Jess valamit nagyon matathat a konyhában, ugyanis az egyik tál nagyot koppant a padlón és jól hallhatóan apró darabokra tört. Ezt már én sem bírtam átaludni, kivonszoltam magam az ebédlőig, ahol Jessica azonnal kiszúrt és derékra tette a kezét.

-          De jól megy valakinek a sora! Bár én is abba fáradnék annyira el, hogy halálra vásárolom magam. Mégis hány tonnányi ruhát sikerült beszerezned ember? És miből fizetted ki?

-          Egyet mondok….Adam. – dörzsölgettem ásítozva a szemem, és ledobtam magam az egyik székre, mire ő is leült mellém, és nem is törődve a félholtságommal, tovább faggatott.

Miután kénytelen voltam beszámolni az előző nap történtekről, amint egy perces csend alakult ki, amíg Jess agyan feldolgozza az iformációt, elsuhantam zuhanyozni, miután tegnap az kimaradt a nagy sietségben. Szinte éreztem a hátamon a szúrós pillantást, ezért sem néztem hátra. Nem szabad a ragadozóval szemkontaktust létesíteni, mert csak még jobban felbőszítjük. Na jó, lehet túl sok Nat-Geot nézek. Besurrantam a fürdőbe és minimum egy órán át ápoltam magam. Igazán rám fért már ezután a zsúfolt és fárasztó hét után. A bőröm bekentem finom málna illatú krémmel, amitől olyan selymes lesz, mint a babapopsi, végigmentem minden fertőtlenítővel és csodaszerrel nyúzott arcomon, végül egy kis manikűr, és egy kisebb gőzfelhő kíséretében kirontottam az addigra 100 fokra hevült fürdőből. Végre egy kis frissesség! Új embernek éreztem magam. Tele voltam energiával, és mivel már belekezdtünk az új imidzsem kialakításába, úgy voltam vele, miért ne folytassuk? Bepötyögtem Adam számát a telefonomba, amit szinte azonnal felvett és megígérte, hogy értem jön. Ugyan mondtam, hogy már nekem is van autóm, de ragaszkodott hozzá, hogy ő vezessen. Nekem végül is mindegy, megegyeztem vele az időpontot illetően és készülődni kezdtem. Belebújtam a full fekete szegecses kissé glam-rockos szettembe a teli talpú magassarkúval, magamra aggattam két kiló láncot és amint hallottam a csöngőt, lerohantam. Nem akartam, hogy Jess meglásson az új ruhámban, amíg nem teljes az összkép, így guggolva futottam végig a házon, egészen a lépcsőig, ahonnan már normális léptekkel haladtam BB-hez, akinek még a szava is elállt (ami ritka) a látványtól. Elégedetten füttyentett és betessékelt a kocsiba, ahol Tommy is ott volt.

-          Wow a kis hímes tojásból kész rockistennő lett! Adam ez a te műved? Ha igen, akkor gratulálok. Extra dögös lettél Alice drágám! – csapott bele a tenyerembe, amit Adam egy sanda vigyorral nyugtázott, majd elindultunk.

Nem tudjátok mit akartam magammal még kezdeni, mi? Piercinget lövetni, tetkót csináltatni a homlokomra…végül is tőlem bármilyen őrült ötlet kitelik a nagy arculatváltás során, de azért idáig nem fajult el a dolog. Szimplán a fodrászhoz csaszlattunk be, aki kedves mosollyal az arcán ültetett le minket 3 szuper kényelmes fotelbe, majd két kollégája is csatlakozott hozzá, hogy mindenkit elláthassanak.

-          Na és milyen frizurát gondoltál csajszi? Ahogy elnézlek valami vagányra gondolhatsz. Először is megszabadulunk ezektől az erőltetetten hosszú tincsektől. Bízd csak rám magad! Adam bizonyíthatja, hogy sosem végzek rossz munkát.

-          Azt teszel a loboncommal, amit szeretnél, csak ne legyek kopasz. – erre felnevetett, aztán egy laza mozdulattal a hajmosó kagylókhoz gurított.

A fiúk már rég készen voltak, míg én még csak a szárításnál tartottam, legalábbis elvileg, ugyanis látni, nem láttam semmit belőlük, milyenek lettek, mindenesetre mertem remélni, hogy egyik sem lett kopasz. Jó, tudom ezzel a kopaszság dologgal meg vagyok huzatva, de most kézeld el Adamet haj nélkül…Brrr! Inkább mégse. Röpke fél óra után végre újra éreztem a fülem, és felálhattam, hogy megnézzem a műalkotást. Tudtam, hogy mindössze az államig ér már, de be is festették, ki tudja milyen színre, tükröm pedig nem volt, így izgatottan álltam a két fiú között, akik fogták a szemem, nehogy kukucskáljak.

-          Nos…3…2..1…nyisd ki! – hirtelen újra láttam és a meglepettségtől a szám elé kellett kapnom a kezem. Korom fekete lettem kék melírrel a fufrumban és enyhén megtépték a tincseim. El voltam ragadtatva, nagyon tetszett a látvány, percekig csak magam méregettem a tükörben, amin a srácok jót vigyorogtak, és egy közös fotó erejéig átöleltük egymást. Azért persze ők sem aprózták el a dolgot. Tommy tűzvörös lett, Adam pedig csak formában váltott egy kicsit, semmi drasztikus változás szerencsére. Azért Tommyn is jobban tetszett a szőke, de hát ő tudja, azért ez se rossz.

Otthon Jess kisebb infarktust kapott a látványtól, de tetszett neki is a végeredmény, így el is rángatott bulizni, hogy megünnepeljük az új énem. Őszintén, nem is szeretek partykra járni, de be kellett látnom, hogy most igazán megérdemlek egy kis ünneplést, ha már minden összejött mostanában.

30. fejezet

-Na akkor ezt még egyszer utoljára, és mehetünk! – az ujjaimat már nem is éreztem, mindenem lefagyott, még egy kesztyű sem segített volna rajtam. Egyszerűen vacogtak a fogaim. Hogy lehet májusban ilyen hideg? Pont akkor, mikor napi 5 órát gyakorolunk a közelgő promóciós turnéra. Ez annyira jellemző. Mint az is, hogy köztudottan nem bírom a hideget és nem rég gyógyultam ki egy náthából. Már csak megszokásból játszottam az ütemeket, lélekben rég otthon üldögéltem a jó meleg ágyikóban egy forró tea és a Tv kíséretében. Látszólag a többiekkel sem volt másképp, már csak Adamnek volt besózva a segge, bár ezt nem csodálom, hisz az ő dalai, érthető, hogy izgatott a nyilvánosságra hozásuk miatt. De könyörgöm, engedjen már haza!

- Adam…édes szívem, drága lelkem tökéletes a hangom, vessünk már véget a próbának, mert nem érzem az ujjaim! – vette ki a számból a szavakat Isaac, aki fáradtan borult rá a dobra. BB egy fájdalmas sóhaj után ugyan, de belement a játékba és elengedett. Ez az! Rohantam a kijárathoz, ahol valóságos prankrátor bajnokság alakult ki, melyikőnk jusson ki előbb. Én persze, mint az egyik legkisebb tagja a csapatnak, alulmaradtam a küzdelemben és kénytelen voltam megvárni, amíg mindenki távozik. Már csak azt akartam megtudni miért van ilyen hideg. Már a küszöbön álltam, mikor Ashley távozott előlem és megláttam az okát.

- Esik az eső…már megint. És még nincs kocsim. Ez…csodás. Akkor megvárom, amíg eláll.

- Arra várhatsz. Most néztem meg az iPademen, hogy egész napos felhőszakadást ígért a meteorológus.

- Remeeeek, akkor most, hogy megyek haza?

- Sehogy. – ez költői kérdés akart lenni egyetlenem, ilyenkor az a megfelelő válasz, hogy „Majd én hazaviszlek!”. Erre mit kapok? Sehogy. Hát köszi, akkor majd szólok a takarítónak, hogy ne zárjon el a konyhától, mert itt ragadtam éjszakára. Éljen a lovagiasság. – Mert nem haza megyünk. Hanem vásárolni! – az utolsó szót olyan szokatlan izgatottsággal mondta ki, hogy még én is meglepődtem. Tudom, hogy ez a varázsszó, amivel mindig jobb kedvre lehet deríteni Adamet, de ez a macskásan elnyújtoss visongás, ez…nem tudok rá mit mondani. Mindenesetre jót vigyorogtam a dolgon, de nem értettem miért pont viharban kell kiélni shoppingolási vágyait. És ami a legfontosabb. Miért pont velem?

- Te komolyan most akarsz plázázni?

- Neked veszünk kocsit végre, mert látom magadtól ez nem megy. És iiigen lehet beugrunk egy két helyre, de örülj neki! Nemleges választ nem fogadok el. Kénytelen vagy velem tartani, mert más nem viszi haza a segged.

- Felhívhatom Jessicát. – vontam kárörvendő vigyorral vállat, csak hogy ne legyen igaza. Számomra sem tűnt rossz ajánlatnak, hogy a példaképemmel töltök egy délutánk KETTESBEN, de játszottam kicsit a nehezen kaphatót. Viszont valamire nem számítottam. A nézésre. Bizony a nézés, egyike Adam azon tekintetinek, amivel bárkit meg tud győzni, vagy elvarázsolni. A többit nem részletezem, ez most a kiskutya arc volt. Hogy lehet valaki 30 évesen ennyire imádnivaló? Legszívesebben magamhoz szorítottam volna az édes kis pofájával együtt, de uralkodtam magamon, és hogy ne legyen túl nagy az öröme, megkomolyodtam és hetykén megszólaltam. – Rendben. Elmegyek veled.

- Olyan gonosz vagy. Direkt nem ölelsz meg. Pedig láttam rajtad, hogy vágysz rá! Ne is tagadd Alice, aranyos voltam előbb. Gumiarcom van akár csak Jim Carrey-nek. Bármit el tudok vele érni. – kihívó szemeket szegezett rám, és kezeit összefonta a mellkasa előtt, hogy nyomatékosítsa a mondottakat. Tényleg nem bírtam tovább. Egyenesen a nyakába ugrottam, még a lábam és átfontam a derekán és szorosan magamhoz öleltem. Hirtelen érhette a dolog, mert pár lépést hátrált, és egyszer csak a fölre estünk. Haha! Most nem te nyomsz össze, hanem én téged, bibibíí! Adam rossz hatással van rám. Úgy viselkedek, mint egy ovis. Mindenesetre ő jót röhögött a jeleneten, és miután sikerült felállni, még utoljára magához húzott, hogy lenyugtasson. – Tudtam, hogy meg akarsz ölelni. Csak, hogy tudd. Azért ingereltem mégis ki a dolgot belőled. mert azt akartam, hogy megtedd. Nem tudom megmagyarázni, annyira ölelnivaló vagy, hogy az elmondhatatlan.

- Miért?

- Mondtam már, hogy nem tudom megmagyarázni na! De haladni kéne, mert idő előtt bezár az üzlet.

- Kezdetnek megtenné, ha…elengednél. Mert moccanni sem tudok. Tényleg erős vagy basszus. Vagy csak én vagyok gyenge.

- Ne rombold az önbizalmam!

- Akkor te vagy az izmos naaagy férfi! – vigyorogtam rá kissé ironikusan és rácsaptam a formás kis popójára, mire felvisított és midkét kezével a sértett területet tapogatta. – Ez már nagyon kijárt!

- De még vissza kapod kislány…viszont nem most. Na gyere! – megragadta a csuklóm és egyenesen berántott a kocsiba maga mellé. Még mindig oda vagyok meg vissza ezért a BMW-ért. Jobb, mint a lakásom, komolyan. Egyszer megnézném a házát is…na jó azért túlzásokba ne essünk, azt azért már nem nézné jó szemmel Tommy sem, pedig eddig türelmes volt velünk. Nyilván tudja, hogy Adam csak heccel. Nagyon elgondolkozhattam, mert hirtelen akkorát fékezett, hogy egyenest befejeltem a műszerfalat. Hiába, így jár az, aki idő előtt köti ki magát…Az orromat fájlalva emelkedtem vissza normális helyzetbe, Adam meg csak röhögött. Igazán köszönöm az együttérzést haver, megnézném mit szólnál, ha neked törne be a királyi orrod. Inkább mégsem. Már látom is lelki szemeim előtt, ahogy órákon át azt fejtegeti, most miért nem léphet így utcára, nem készülhet róla fotó, otthon kell a négy fal közt gyógyulnia, mint valami remete és összedől a kis világa, amit az önbizalmából épített fel. Nem akarom megélni a pillanatot, ez Tommyka dolga. Nyavalyogjanak csak egymásnak. Milyen gonosz vagyok! Félreértés ne essék, semmi kivetnivalóm nincs Adamben,  úgy szeretem, ahogy van, de azért ismerjük be, elég hisztis ha a külsejéről van szó. Talán ez az egyetlen nőies tulajdonsága, ami még megbocsátható. Az ég még mindig ránk akart szakadni, esernyőnk meg nem volt, szóval nagy találékonyan a kabátját helyeztük magunk fölé. Pontosítok, ő tartotta, én meg futottam előtte, mint az őrült a bejárathoz. Egy csepp eső sem ért minket, elégedetten vigyorogtam a távolba, mintha az ég értené, hogy győztem. Azonban mikor, befelé szemléltem kicsit, csak akkor jöttem rá, hogy ez nem a használt autók boltja, még csak nem is valami Skoda áruházba hozott, hanem egyenesen a Mercedesek otthonába. Sorra gyülekeztek a szebbnél szebb sportautók, hybridek, veterán kocsik…szóval minden volt ott. Az államat a földről kellett felkaparni, annyira meglepődtem és értetlenül bámultam a mellettem ácsorgó hírességre, mire csak vigyorgott és beljebb tolt.

- Őszintén szólva nem akartam az egész pénzt a kocsira elkölteni, hanem pár bútor is kéne meg..érted. Itt pedig úgy érzem 100000$ alatt nem lesz semmi. – vallottam színt szégyenlősen, mire felnevetett és átkarolt.

- Nyugalom hugi, arra is fogja futni idővel. Most az a fontos, hogy egy életre szóló járgányt szerezzünk be és a Mercedes a másik kedvenc márkám, no meg megítélésem szerint találsz itt ízlésednek megfelelő kocsit, szóval ide hoztalak.

A dolgot csak egy szemforgatással tudtam jutalmazni, de végül csak neki láttam nézelődni. Kíváncsi lennék melyik sztár ilyen nagylelkű egy bandataggal. Szerintem senki. Egyáltalán a többiekkel ilyen? Nem hallottam tőlük. Akkor én miért vagyok más? Mert egy kisvárosi szánnivaló lány vagyok? Talán…de ahogy őt ismerem, puszta kedvességből. És igen, most elmondom még egyszer (és még pár szászor), hogy imádom! Egy órányi őrlődés és bizonytalankodás után BB-nek elege lett, és a számára legtetszősebb daraba helyezte a ma már megkínzott hátsó felét és nem tágított onnan. Nem csalódtam az ízlésében. Eddig fel sem tűnt az az autó, pedig azt hittem már mindent átnyálaztam kismilliószor. Ezüstszürke kasztni, finom, lekerekített vonalakkal, belül az Adaméhez hasonló bézs bőrülések, spéci elektronika, és ami a legfontosabb…nagy betűkkel rajta állt, hogy AKCIÓ!

-  Ez kell! Egyszerűen tökéletes!

- Na látod, csak rám kell bízni. – villantott egy önelégült vigyort, amit kivételesen meg is értettem, mert hálás voltam neki. Már le sem írom mennyi minden miatt, végtelen a lista. Azonnal futott az eladóhoz, amin csak jót mosolyogtam, mert ritka aranyosan rohan. Mintha valami lengéscsillapító lenne benne. Jesszus, agyamra mentek a kocsik! A Rick nevezetű eladóról lesütött, hogy él hal az autókért, de azért arra nem számítottam, hogy majd fél órát regél nekem a járgány előnyeiről, és a márka garanciájáról. Öcsém, nem kell reklámozni, már eldöntöttem, hogy megveszem! Komolyan, mint valami robot, belé van programozva az állandó monológ, mit kell lenyomni az esetleges vevőknek. Már félig a motorháztetőn feküdtem, mikor áttértünk a számlára. Végre! Lehetetlenné vált nem észrevenni, hogy közben Adam már rég a hátsó ülésen terpeszkedett. Hiába, látom őt is a külseje miatt érdeklik a kocsik. Mégis ki nem szarja le mi van belül, meg milyen felni van rajta, milyen a motor stb? Persze, ilyenek vannak, de azok nem mi vagyunk, és ezt szerintem meg lehet érteni. Nem értek én a belső felépitésükhöz. Hurcolja a seggem és ennyi, az alap elvárásnak rég megfelel ez itt.

- Megveszem! – kiáltottam fel, amint szünetelt a mondandójával, nehogy folytassa, mire felcsillant a szeme és az orrom elé tolt egy papírt, majd újabb monológ következett a kisbetűs rész fontosságáról, blablabla, essünk már túl rajta! Gyorsan átfutottam a szöveget, majd aláfirkantottam az iratot és már a kezeim közt is tudhattam a csodajárgány kulcsát. Mint valami rajongó, úgy bámultam a csillogó tárgyat, majd miután kiélvezkedtem magam, beültem a volán mögé. Hozzá tenném, hogy 18 éves korom óta, mióta megszereztem a jogsim (azt sem tudom minek, mert kocsim az nem volt hozzá), nem vezettem, szóval el kellett a segítség. Látva a félelmem, Adam mellém pattant, és miután egy kedves mosollyal lerázta az eladót, kigurultunk az épületből. A motornak semmi hangja nem volt, teljesen úgy éreztem magam, mintha BB BMW-jében ülnék. Egyszerűen csodálatos! Első autónak meg főleg. Bizonytalanul tekertem a kormányt, ugyanis szembe kellett néznem még egy akadállyal…tolatás. A filmekből már kiderült, hogy kukákat fel lehet borítani, de az én közelemben az üzlet üvege állt, szóval rosszabbul járnék.

- Miért félsz ennyire? Ez csak vezetés. Nem lesz semmi gond. Vagy inkább navigáljak? Nincs jogsid?

- De van, csak rég vezettem és nem akarok semmit összetörni, ismerve az ügyességem.

- Ugyan már! Menni fog az. Tekerd alá, aztán lépj a gázra! – mivel profi sofőrrel van dolgom, aki még hulla részegen is többnyire hazatalál, hallgattam a tanácsára, és láss csodát, anélkül, hogy mentőt kellett volna hívni, kijutottam! De valami hiányérzetem támadt…később ki is derült mi okozza, ugyanis Rick eszeveszetten loholt utánunk, míg le nem fordultam egy mellékutcába. Mégis mit akar megint? A vezetés veszélyeiről fog kiselőadást tartani?

- Hölgyem…fizetni elfelejtett. – mekkora egy barom vagyok! Hát ezt felejtettem el! Szinkronban vágtuk fejbe magunkat Adammel, mert ez a dolog, valahogy az ö fejéből is kicsúszott. Olyan vörössé váltott hirtelenjében az arcom, mint a pávián hátsó fele és párszáz „sajnálom” közepette előkotortam a csekket, amit aláírtam és egy utolsó bocsi után a kezébe nyomtam. Morogva zsebre vágta és vissza kullogott a kereskedésbe, mire mindketten nevetésben törtünk ki. Tény, hogy nem leszünk puszipajtások az ürgével, és az is, hogy többet ide be nem teszem a lábam, de legalább vége van és most már legálisan szelhetem az országutat.