4. fejezet

Karácsony volt. Minden keresztény család összegyűlik a szeretet ünnepén és meglepik egymást kisebb-nagyobb ajándékokkal. Ez mind szép és jó, csak egy a bökkenő...én zsidó vagyok. Anyáék elutaztak valahova Thaiföldre, Neil pedig a barátnőjével „nyaral”, szóval újra egyedül tölthetem az ünnepeket. Egy kis remény volt bennem, hogy valami társaságban sikerül a fejemből kiverni a mindenemet jelképező szőkeséget, de nem. Egyedül maradtam azokkal az idegölő gondolataimmal. Átfutott az agyamon az ötlet, miszerint elmehetnék valami buliba, ám eleinte ódzkodtam a dologtól, mert ismerem már magam. Ha van mit, akkor iszom. És olyankor nincs korlát, szóval félek, hogy még valami bajba keveredek. De tudjátok mit? Nem érdekel. Igenis jól fogom magam érezni. Mióta visszajöttem Londonból csak otthon punnyadok és önsajnálatba merítkezem, szóval ideje volt szórakozni.

Kicsíptem magam, és úgy döntöttem erre az éjszakára visszatér az igazi Glambert. Csillogtam-villogtam, kezeimre felhúztam kedvenc bőrkesztyűmet, és egy kisebb mennyiségű smink feldobása után már indultam is.

Eleinte minden rendben ment, egészen addig, amíg túlzásba nem vittem az ivászatot, és az őröknek úgy kellett kidobni a bárból, miután összetűzésbe kerültem a fallal és ordítva püföltem.

-Na de ezt most mé'?- méltatlankodtam karjaimat kitárva, de alig bírtam egyenesen állni, szóval csak leintettem őket és megpróbáltam hazatántorogni, megjegyzem nem sok sikerrel. Kis híján bedőltem az első árokba, ám valaki elkapott és a karját az enyémbe fonva irányított egy bizonyos irányba.- Hát te meg ki vagy?

„Ashley szemszöge”

-Köszi, hogy felismersz. Ashley vagyok, tudod a basszusgitárosod.- forgattam a szemeim, de látszólag fel sem fogta mit mondok, mert csak kinyögött egy erőtlen aha-t, és a földre nézett. Már kezdtem reménykedni, hogy leesett neki, hogy nem valami pedofil vagyok, mikor valami eszméletlen értelemben gazdag hangon megszólalt.

-Te vagy az én őrangyalom. -vigyorgott bugyután, majd az ujja köré csavarta a hajam, és rám támaszkodott. Azt szögezzük le, hogy vagy 20 centivel magasabb nálam a drága, szóval nem volt egy sétagalopp megtartani, de azért csak nem estünk össze az út közepén, bár gondolom azon is csak jót derült volna.

-Azért kicsit segíthetnél. Tudod, nem vagy valami könnyű, főleg így.

-Repülve nem lenne könnyebb?- valami utánozhatatlan tudálékos fejet vágott, amin ha nem lett volna ennyire szétcsúszva még röhögtem is volna. De nem. Most nem engedhettem meg magamnak, haza kellett valahogy ráncigálnom a majd 190 centis óriást, aki már lassan a hátamon utazott. Feleslegesnek tartottam szólni neki a dologról, elintéztem egy sóhajjal, és egyenesen kérleltem magamban a jóistent, hogy épségben érjünk haza, és ne essünk bele egy kukába útközben. És láss csodát, megpillantottam a sarkon BB házát, de korán örültem, mert még azt valahogy ki is kellett nyitni, ami nem tűnt egyszerű feladatnak, ugyanis még riasztó is be volt szerelve.

-Kérlek mondd azt, hogy meg van a kulcsod...- néztem kétségbeesett szemekkel a fiúra, akiből annyi értelem sugárzott a kérés hallatán, mint egy kupac szarból. Már bocs a hasonlatért. Látva, hogy reménytelen a helyzet elkezdtem a zsebeiben kutakodni, mire visszahőkölt és kajánul vigyorgott rám.

-Héhéhé kislány! Nem tapizunk kényes részeken!- na jellemző, bezzeg ehhez van energiája. Már épp készültem egy rendes kis szitkozódást levágni neki, mikor megcsillant a fény. Nem, nem haltam meg, csak Adam kulcsa csillogott a farzsebében. Mielőtt ellenkezhetett volna, kikaptam onnan és kisebb szenvedés után csak megadta magát a kapu. Remek, már csak az ajtó és a riasztó van hátra. Jésszus, ha nem emlékszik a kódra...

-0731...-motyogott valami számot, amikről feltételeztem, hogy a riasztóhoz tartoznak, így figyelmesen pötyögtem be az adatokat, és hihetetlen módong kinyílt az ajtó.

-Isten velünk van.- állapítottam meg, mire Adam csak forgatta a szemeit és amennyire csak tőle telt, megpróbálta érthetően a tudtomra adni erről a véleményét.

-Ne legyél má' ilyen vallásos! Az agyamra mész már ezzel.

-Nekem meg te azzal, hogy matt részegen kell hazacipelnelek, és még csak egy köszönömöt sem kapok!- vágtam vissza, mire csak hallgatott, de meg, semmiképpen sem mozdult volna.- Gyere!- vonszoltam be magam után a fürdőbe, ahol lenyomtam a kád szélére.

-Hagyjál mááár!- nyavalygott olyan hangon, ami vetekedett egy macskáéval, de nem tudott meghatni.

-Na akkor én most kimegyek, te meg szépen megfürdesz és kezdesz magaddal valamit! Kapise?- utasítottam ellentmondást nem tűrve, majd kiviharzottam a hatalmas fürdőszobából, és bevonultam a hálószobájába. Tudom, nem szabadna a cuccai közt kutakodnom, de ez jó ha nem téveszti össze a szappant a budipapírral, szóval kénytelen vagyok adni neki valami cuccot, hogy azért ne meztelenül kószáljon előttem. Találtam is egy fekete pólót, meg alsógatyát, és felé vettem az irányt, mikor megpillantottam magammal szemben a félig lecsúszott törülközővel a derekán. Akaratlanul is lenéztem, hogy esetleg nem látszik-e ki a legnemesebb része, de szerencsére odáig még nem jutott el az egyre csak lefelé haladó lepel, viszont nem volt kedvem megvárni a pillanatot, így gyorsan megragadtam, ami kissé félreérthetően sikeredhetett, mert Adam riadtan kapta el a kezem, és megint megszólalt azon az igazán komoly hangján.

-Na azért még ennyire nem vagyok részeg.- produkált egy kacér vigyort, mire elengedtem és a kezébe nyomtam a ruhákat.

-Öltözz fel, és feküdj le!

-Mi van? Most már le is akarsz fektetni? Ej, kisangyalom miattam bűnbe ne ess!- egyszerűen nem hittem a fülemnek. Meg sem tud állni a lábán, de perverzkedni van ereje? Mondhatom, tényleg tipikus pasi.

-Haha, nagyon vicces. Na húzás aludni! Holnap aztán jelentkezz mi van veled! Na jó éjt.-magam sem tudom miben reménykedtem. Majd pont fog erre emlékezni, mikor magáról se tud. Veszíteni végül is nem vesztettem rajta, tehát kiléptem az ajtón, és hazaindultam. Nem mondom, hogy nem aggódom érte, sőt...valami nagyon nincs rendben BB-vel. Nem ismerem túl régóta, de az nem lehet, hogy minden ok nélkül itta ilyen szinten le magát. Nem is tudom. Női megérzés. Csak remélni merem, hogy holnap lesz olyan rosszul, hogy lemond a szilveszteri őrületről és nem a sittről kell majd hazacipelnem...

***

-Biiiiiip! Biiiiiip!- idegesítően csörgött a telefonom, de mivel a gitár mellett a lustuláshoz értek a leginkább, élt bennem a remény, hogy az illető lassan ráun a hívogatásomra, de csak nem akart igazam lenni. Morogva emeltem ki kómás fejemet a párnámból, és egészen elhaló hanggal nyögtem bele a telefonba.

-Hallo...

-Szia Ashley nem zavarlak?- hallottam Isaac kellemes hangját a vonal túlsó végéről, aki hallhatóan nagyon be lehetett sózva.

-Neeeeem...idáig a telefont vuduztam, hogy mikor hívsz már.- forgattam a szemeimet, amit valószínűleg szinte látott lelki szemei előtt, mert hangosan rötyögött a telefonba. De tényleg, olyankor érdekes látványt nyújthatok, mert minden eddigi lény, akit megáldottam egy szúrós pillantással, nem hogy komolyan vett volna, inkább csak a pofámba röhögött...szóval egy ideje hanyagolom a dolgot.

-Mindig tisztában voltam vele, hogy oda vagy értem. Na de térjünk át arra, amiért hívtalak. Kevin megkért, hogy nézzek rá Baby Boyra, de nem érek rá, szóval rád esett a választás. Esetleg nem ugranál be a nagyfiúhoz egy kicsit?

-Oh, persze értem én. Ti pasik lusták vagytok kitolni a seggetek a házból, így a nőre marad a piszkos munka, mi?

-Tudtommal nem egy kukában aludt, bár a múltkori után azon se csodálkoznék.

-Nem szó szerint értettem...amúgy ha te tudtál róla, akkor miért nem segítettél? Tudod milyen nehéz volt hazavonszolni a már hátamon lovagló gyereket?

-Szakadozik a vonal. Akkor látogasd meg! Szia!- vágta le a telefont, amin csak megint egy komolyat grimaszoltam és magamban lenyomtam egy pársoros istenkáromlást. Mielőtt rosszra gondolnál, nem vagyok ateista, de ha felhúznak rosszabb tudok lenni, mint egy kocsis. Bár Adamék társaságában,még én vagyok a legtisztább ajkú, szóval még büszke is lehetek magamra.

Miután elhatároztam, hogy ezért még előveszem Isaacet, gyorsan elkészültem, és indultam a dalos pacsirtához. Bár most max a WC felett „dalol” elképzelésem szerint, szóval inkább töröljük az előző megnevezésemet. A másnaposság meddig is tart? 1, 2, 3 holdtölte? Bocsi, sosem voltam jó matekból...Mindenesetre, én még azon se csodálkoznék, ha még egy hét után sem tudna elszabadulni a klotyótól. Azért remélem 2 nap alatt sikerült kicsit összeszednie magát. Nem épp a legszebb emlék a szentestéről, az biztos.

Elértem a hatalmas házhoz, de megint csak összetalálkoztam jó barátommal: a riasztóval. Már ott voltam, hogy hagyom a fenébe, de megvilágosodtam, és előcsaltam a memóriámból a számot, ami feloldja a zavaró szerkezetet. Most nem vagyok ügyes? Nem is kell válaszolni, tökéletesen tisztában vagyok vele, hogy de. Hehe, bocsi, Adam egója rossz hatással van rám. Szóval miután beléptem, erős piaszag csapta meg az orrom. Legszívesebben kirohantam volna, de nem hagyott nyugodni a baljós előérzetem, így BB hálószobája felé vettem az irányt. Őfelsége az ágyon terült, kezében az elmaradhatatlan sörös dobozzal, körülvéve egyéb üres üvegekkel. Meg sem próbálom most elsorolni miket láttam én ott, mert talán fél nap se lenne hozzá elég. A látvány egyenesen lesokkolt. A szobát átjárta az átható szeszszag, Adam meg amilyen édesen szundikált, olyan siralmasan nézett ki. Arcán 2-3 napos borosta díszelgett, látszólag a fürdést is hanyagolta, egyszóval úgy nézett ki, mint valami alkesz hajléktalan. Leültem a megviselt test mellé, és óvatosan ébresztgetni kezdtem, amivel mindössze annyit értem el, hogy az arcomba böfögött, és átfordult a másik oldalára. Ha nem nézett volna ki úgy, ahogy, már rég leoltottam volna, de most csak csendesen próbáltam visszafojtani az egyre inkább kikívánkozó reggelimet. Hirtelen egy kissé gonosz, de egyben zseniális ötlet szállta meg az elmém imádott kisördögöm segítségével, és kifutottam a konyhába. Visszatérve Csipkerózsika fölé hajoltam és lassan fejére csorgattam a pohárnyi hideg vizet, amire persze csak kipattantak a szemei, de az Istenért sem mozdult volna meg, csak belefúrta az arcát a párnába és erőtlen mozdulatokkal hadonászott a pohárka körül.

-Pálinkás jó reggelt hétalvó! Hasadra süt a nap.- gügyögtem egy kis ironikussággal a hangomban, mire csak morgott, és egyik szemét résnyire nyitva hunyorgott rám.

-Csak a piáról ne beszélj!- morgolódott alig hallhatóan, majd kidörzsölte álomuralta szemeit és üveges tekintettel bámult felém. Nem állt szándékomban hegyibeszédet tartani, de az akkor beugrott első gondolatom az volt, hogy akkor nem kellett volna ennyit innia...- Amúgy te mit keresel itt?

-A srácok küldtek, hogy nézzem meg mi van veled.

-Hát...láthatod. Ennyiből áll az életem.- válaszolta olyan reményvesztett hangon, amitől még az én szívem is összeszorult. Lehet csak a fáradtsága miatt hangzott így, bár kétlem, mert egyszeriben végtelen szomorúság öntötte el az arcát. Végigmérte a földön heverő üvegeket, majd felült, és ujjait összefonva dőlt a saját térdére. Ember még ilyen állapotban nem látta Adamet, azt garantálom. Nem tudtam helyes-e amit teszek, de nem bírtam az érzelmesebbik énemmel és félénken átkaroltam a srácot. Egy halvány mosoly tűnt fel az arcán, majd az is lelohadt egy rövidke pillanat alatt, és újra csak az elkeseredettség köszönt vissza róla.

-Jobb lesz, ha én most megyek. Nem fogok neked kiselőadást tartani az ivászat veszélyeiről, hisz felnőtt ember létedre tisztában kéne vele lenned. Nem akarok beleszólni az életedbe, de gondolom te is látod, hogy ez így nem mehet tovább. Ha majd úgy látod, mondd el mi bánt. Tudod, előző életemben lelki szemetesláda voltam, szívesen meghallgatnálak. Na akkor majd még látjuk egymást. Hívj bármikor! Szia.- bátorítóan mosolyogtam egyet, majd kisétáltam a fehérre mázolt szobából. Egyre jobban piszkálja a csőröm mi lehet vele. Ez már nem normális! Ki fogja magát nyírni ha így folytatja, azt pedig nem engedhetem. És már meg is van mit fogok tenni. Ha Új Évig nem mondja el önszántából, akkor addig fogom kísérgetni, amíg el nem érem a célom. Tudom, már nem öt éves, hogy fogni kelljen a kezét az utcán, de nem kockáztathatom, hogy megint leigya magát a sárga földig. Szóval, igen olyan leszek, mint egy rossz anya, és leégetem egy buliban, hogy egy lánnyal van....na jó ez gonosz volt.