18. fejezet

„Adam szemszöge”

Végre otthon. Egyetlen vágyam volt, hogy bedőlhessek a jó puha ágyikóba Tommy mellé, mert előző éjjel szemhunyásnyit sem aludtam. Mint valami élőhalott kóvályogtam be a lakásba, melyet hangos horkolás hangja uralt. Úgy tudtam Tom maximum halkan szuszog, de mindegy. Széles vigyor jelent meg az arcomon, ugyanis a hang tényleg nem tőle származott, hanem a szorosan mellette fekvő kutyától. Teljesen a szőrébe volt bújva, és karjával átölelte a nagy állatot. Meglepetten szemléltem a dolgot, nem úgy volt eddig, hogy utálja Shadyt? Akkor ez most mi? Úgy döntöttem nem ébresztem fel és délutánra hagyom a dolgot, mert egy hulla voltam. Halkan levetettem a ruháim, és bebújtam az ágy szabadon maradt részére. A saját ágyikómban sokkal egyszerűbbé vált az elalvás, és perceken belül már az álmok kevésbé rózsaszín világában jártam.

-Ébresztő! Cicafiú van még pár elintézetlen ügyünk, kelés van!- hallottam egy halk súgást a fülem mellől, mire kinyitottam a szemeim, de nem az a látvány terült elém, amit vártam. Valami hideg szorította a csuklóm meg a bokám, és a helyiségben ismerős illat terjengett. De nem Tommyé. Felugrottam, de a próbálkozásom kimerült egy rángatózásban és újra lekötözve találtam magam egy szürke ágyon. A szoba jellegtelen és üres volt, de mégis annyira rémlett. Felemeltem a fejem és Drake vigyorgott rám vissza egy a múltkorinál is nagyobb késsel a kezében és egyetlen szerelmem nyakához tartotta.- Ha nem teljesíted, amit mondok, meghal!- gonosz vigyorral az arcán rántott egyet az ártatlan fiún, kinek arca fehér volt, mint a porcelán, és látszólag már alig élt. Tehetetlenül roskadt a földre, mire támadónk az ágyba nyomta az arcát, hogy alig kapott levegőt, de ez nem volt elég. Kirántott a nadrágjából egy bőr övet és teljes erőből csapdosni kezdte a hátát. Bőre felszakadt, és kényszerszerű ordítást hallatott, de hang nem jött ki a torkán, így csak könnybe lábadt szemekkel nézett fel rám, és ajkai egy mondatot formáltak: Adam, kérlek segíts!

-Hahó! Drágám jól vagy? Rosszat álmodtál, vagy mi? Térj magadhoz!- rángatott vissza a valóságba Tommy, mire felugrottam és lihegve néztem rá a rémülettől tágra nyílt szemekkel. Testem forró és izzadt volt, izmaim megfeszültek, arcomról csak a félelem és aggodalom sugárzott. Körülnéztem, és csakugyan a saját szobámban voltam. Sehol Drake, se láncok, se kés, semmi. Vissza kaptam a fejem, és szinte Tommy nyakába ugrottam, szegényből már a szuszt is kiszorítottam a végén.

-Csak egy álom volt, csak egy álom! Te még itt vagy, Istenem annyira féltem, hogy elveszítelek, és nem tudtam tenni semmit, majdnem megölt, és- kapkodtam a levegőt, alig lehetett érteni mit hadarok, de még mindig szörnyen remegtem és nem akartam őt elengedni.

-Mi? Miről beszélsz? Én itt vagyok, semmi baj. Nyugodj meg.- susogott és nyugtatásképpen finom mozdulatokkal simogatta a hátam meg a fejem. A légzésem újra lelassult és a szívem is viszonylag normális tempóban vert, majd lassan a remegés is elmúlt, és egy hangos sóhajtással engedtem el.- Nem tudom mit álmodhattál, de még a konyhából is hallottam, ahogy felkiáltasz majd kétségbeesetten rángatózol és összeszorított foggal kapkodod a levegőt. Azt hittem már valami baj van, jaj úgy örülök, hogy csak egy rossz álom volt.

-Hát még én. Soha többé ilyet.- hunytam le a szemem, majd egy utolsó nagy levegővel tudomásul vettem, hogy csak egy rémálom volt. El sem tudom képzelni még mi lett volna, ha Tommy nem ébreszt még idejében fel. Mikor felnéztem már a kutya is ijedten pásztázta az arcom, mire elmosolyodtam és megborzoltam a buksiját.- Mennyi az idő amúgy?

-Este hat. Eddig olyan mélyen aludtál, hogy csak na, pedig még egy tányért is sikeresen összetörtem. Nagyon ki lehettél merülve. Aludj csak nyugodtan tovább, pihend ki magad.- adott egy puszit az arcomra és kedves mosolyt intézett felém. Nem, olyan Isten nincs, hogy visszaaludjak és még folytatódjon ez a borzalom! Inkább addig várok, amíg nem dőlök ki végleg a fáradtságtól.- Látom ezt inkább kihagyod. Nem is kérdezem akkor, hogy mit álmodtál, örülök, hogy vége. Amúgy ha érdekel, vacsi az asztalon. Mielőtt azt hinnéd, nem én főztem, heh akkor már a fél konyha leégett volna. Rendeltem egy kis kaját, mert szinte mindent odaadtam ennek a dögnek.- szúrós pillantást vetett a falánk jószágra, aki összehúzta magát, de Tommy magához szorította és beletúrt a szőrébe.- Most mit nézel? Ja igen megbékéltem vele. Bár a fürdőért még érdemel egy kis megdorgálást, mert a drága elszabadult fürdés közben, de megvédett egy lesifotóstól és végül is egész aranyos. De azért azt az alkut nem felejtem el, nehogy azt hidd!

-Valahogy sejtettem. Amúgy milyen lesifotós?

-Aki lekapott egy szál törülközőben, de ráuszítottam Shadyt, és elkoboztam a memóriakártyát.

-Érdekes, pedig a Bernik nem az agresszivitásukról híresek. Na nem baj, ennek nagyon örülök, hogy jól kijöttök egymással, azt hittem velem együtt fogod kidobni az ablakon, vagy hasonló.- nevettem és nagyot nyújtózkodtam. A társalgást a csengő hangja szakította félbe, mitől már reflexből frászt kaptam a múltkori eset után, és rémülten tekintettem az ajtóra.

-Nyugodj meg, ő börtönben van, biztos Ashley vagy nem tudom. Ki menjek vagy mész te?

-Megyek én. Alapból ha nem valamelyik csapattag az, akkor kissé furán jön ki, hogy te nyitsz ajtót az én házamban.- nevettem, majd felkaptam magamra egy köpenyt és ajtót nyitottam. Arcom elhűlt, kezem pedig megremegett és egyből becsaptam az ajtót, majd neki támaszkodtam és értetlenül bámultam a padlót.- Nem! Ez nem lehet! Csak képzelődöm...

-Nem képzelődsz, valóban én vagyok az, de kinyitnád légy szíves?- ez nem lehet! És mégis. Drake követelőzött az ajtón dörömbölve, hogy dugjam ki az orrom de eszem ágában sem volt kimenni. Teljes testemmel szorítottam vissza az ajtót, ám rájöttem, hogy tök felesleges minden, mikoris ő egy laza mozdulattal kinyitotta azt, én meg seggre estem a lépcsőn. Mert persze megint elfelejtettem azzal a nagy eszemmel, hogy nem befelé hanem kifelé nyílik és rossz helyen támasztom... Ijedten pattantam fel és húzódtam az ellenkező irányba, mire forgatta a szemeit és szokatlanul normális hangon megszólalt.- Nem akarlak bántani. Nem azért jöttem, viszont lenne egy ajánlatom.

-Persze a kiskutya farka meg tollas. Ennyire ne nézz már hülyének légyszi! Egyáltalán hogy jutottál te ki a börtönből és mit keresel már megint itt? Már nem érdekel mit fognak rólam gondolni az emberek, ha megtudják, egy mozdulat és újra kihívom a rendőröket, de most garantálom, hogy nem jutsz ki onnan ilyen könnyen!

-Letették az óvadékot, és bizonyíték híján kiengedtek. Amúgy nem hinném, hogy meg mernéd tenni, de ha mégis, van még valami a tarsolyomban.

-Tudok én nekik ezúttal bizonyítékot mutatni, nem is egyet, szóval emiatt ne aggódj! Csak azért úsztad meg ennyivel, mert mikor elfogtak téged, eszméletlen voltam, bár továbbra sem értem, hogy emberrablásért miért nem csuktak le pár évre, de bántalmazásért még kaphatsz ha úgy akarom.

-Ej, de fenyegetősek lettünk. Rendben, akkor én is tiszta lapokkal játszom. Mit szólnál ha azt mondanám, hogy ha megpróbálsz feljelenteni, olyat mondok a rendőröknek, hogy te is ülsz velem pár évig? Te sem voltál mindig ilyen angyali, mint most, tudok minden piszkos kis titkodról.

-Te? Engem börtönbe? Ugyan már. Ezt te sem gondolhatod komolyan. Majd pont fognak hinni neked, csakis. De elárulnád mégis mi lenne olyan hatalmas bűntett a részemről, hogy lesittelnének?- a válasz egy sejtelmes vigyor volt, majd megragadta a karom, és magához rántva súgott a fülembe.

-Emlékszel, mikor depressziós voltál, folyton buliztál és éjszakai életet éltél? Minden bajod egy dologgal próbáltad megoldani, mégpedig a droggal. Éveken keresztül nem túl lágy szereket szedtél, és a hatóanyaguk mámorában sok olyan dolgot műveltél, amiről még most sem tudsz, de én igen. Abban meg ne bízz, hogy nincs bizonyítékom ellened, mert van, és nem is egy. De ha azt teszed, amit mondok, és elfelejtjük a mi kis malőrünket, nem fogom őket felhasználni. Megegyeztünk?- a szám és a szemeim megremegtek és lemerevedve bámultam a fákat csavargató szelet. Tudhattam volna, hogy a múltammal fog jönni. Nem hiszem el, hogy mindig képes valamit bevetni ellenem. Így örökké a bábja maradok, mert eleve drogbirtoklásért már szép kis büntetést lehet kapni, de állítása szerint durvább dolgokat is műveltem. Nem mertem kockáztatni, nem volt más választásom, bele kellett egyeznem, de volt még egy kis bökkenő.

-Ha hajlandó vagyok ejteni az ügyet és szabad maradsz, békén hagysz?- vetettem fel az igen csak fontos kérdést, mert ezt valahogy elfelejtette a feltételekhez hozzáfűzni.

-Nem hiába nem soroltam az engedményeim mellé. Nos, nem vállalok rá garanciát, majd ahogy a sors hozza. Különben is, inkább örülj neki, hogy nem kell tudnod a mocskos kis dolgaidról!- nagyot nyeltem. Reméltem, hogy nem hasonló lesz a válasz, de nem jött be a számításom. A kis sunyi mindenre gondolt, így újra a kezében az irányítás. Ötletem sem volt mit tehetnék. Mi lesz, ha többször is visszajön? Tönkre teszi az életemet! Börtönbe meg nem akarok kerülni, az már nem csak az életem, hanem a karrierem és minden jóhírem elvenné. Sóhajtottam és megadóan lehajtottam a fejem, mire elengedett és újra a fülemhez hajolt.- Jó cica. Akkor áll az alku. Na én mentem.- finoman ráharapott a fülcimpámba, mibe egész testem beleborzongott és amint csak tehettem visszafutottam a házba.

-Na ki volt az?- jött ki a fürdőből a haját törölgetve Tommy, aki az egészből semmit nem észlelt. Kapóra jött a dolog, mert nem állt szándékomban az orrára kötni a mi kis alkunkat Drake-kel, így kamuztam valamit és mosolyt erőltettem az arcomra.

-Csak a postás. Panaszkodik, hogy napok óta tele a postaládám, és már nem tudja belerakni a küldeményeket, én meg megígértem, hogy majd eltakarítom onnan a sok levelet. Ugye milyen izgalmas? Főleg, hogy este kell ezzel zargatni, de mindegy. Szerintem én is inkább letusolok.- látszólag nem hitte el, amit mondok, de nem is törődtem vele, mert túl sok minden kavargott a fejemben. El nem tudom képzelni, miket tettem beállva, de akármennyire is utálom, érdekelne. Bár azzal is tisztában vagyok, hogy nem fogja ellőni a poént, ha meg a börtön az ára, inkább tudatlan maradok. Besétáltam az emeleti fürdőbe, mert az alsó még mindig takarításra várt, és két férfi közül aztán nem nagy a tolongás, hogy melyikőnk akarja jobban kisikálni. Szívem szerint rábíznám a kutyára, de abból nem sülne ki jó, szóval majd hívok egy takarítót és le van tudva. Beálltam a forró zuhany alá, hogy lenyugtassam az idegeimet, de csak az lett az eredménye, hogy belemerültem a gondolataimba és már égett a bőröm. Fel se tűnt, egészen addig, amíg nem lettem olyan vörös, mint egy rák. Kicsit enyhítettem a forróságon, de nem szálltam ki a víz alól. Jól esett, ahogy a cseppek végiggördülnek mindegy egyes porcikámon. Nyugtatóan hatott rám, bár a gyomrom továbbra is görcsben állt a bizonytalanság végett, amit azzal okozott az a drága jótétlélek, hogy nem biztosította, hogy nem tér vissza. A félelem megint kezdett eluralkodni rajtam, és ezt csak erősítette a tehetetlenség, amit egyre jobban éreztem. Két éve semmi hír nincs róla, erre hirtelen feltűnik és mindent tönkretesz. Minden lépésem figyeli, és irányítja már azt is, mit tehetek. Éljek örökké fenyegetésben, mikor itt van velem Tommy is? Ha egyedül lennék könnyebben mondanám, hogy igen, de így...lassan már abban sem vagyok biztos, hogy a börtön a rosszabbik lehetőség. Majd elválik mit akar még tőlem, elég lesz akkor aggódni. Most legfőbb feladatom az volt, hogy a barátomnak ne tűnjön fel, hogy valami nagyon nincs rendben. Fel kellett vennem már itthon is az álcámat, így már a műmosoly kezdte teljesen elrejteni a személyiségem. Már azt sem csinálhatom úgy, ahogy akarom, amit szeretek. Megszabják mi legyen rajtam, mikor mit mondhatok, hogy fejezhetem ki magam, a művészetem, mindent. Lassan kezdek a zeneipar bábjává válni, és saját szememmel látom, hogy ez hűséges rajongóimnak nem tetszik, de nem tudok mit tenni. Még a pályafutásom elején azt tehettem, amit akartam, és ugyan ebből lettek balhék, de azok nem értek fel az örömmel, amit okozott a szabadság, és hogy a többségnek tetszik, amit csinálok. Most már abban sem vagyok biztos, hogy öröm ez az egész énekesi karrier. Amit a média mutat nem én vagyok. Sosem voltam teljesen az, de már tényleg csak egy szerepet játszom, és az egyetlen valós tulajdonságom a hangom. Bevallom, néha már azon gondolkozok, hogy jobb lenne visszavonulni, mert nem tudom leírni mennyi idegesít, hogy nem lehetek önmagam. Az új lemezben tény, hogy őszintébbek a dalok, de túlságosan át vannak javítva. Megírtam őket, erre a producerek átjavították azt, ami NEKIK nem tetszett, pedig az volt a cél, hogy a közönség engem ismerjen meg jobban, ne a további írókat, de mikor felszólaltam, csak egy hegyibeszédet kaptam arról, hogy örüljek, hogy segítenek, meg el is lehet menni stb. Persze ilyenkor az ember mit tud tenni? Hát kussba marad, mi mást. Talán túl sokat agyalok ezen, de nem tudok mit csinálni. Ez van, ezt kéne szeretni, csak nem megy. Mindegy, a rajongókért megteszem, hogy maradok, meg kicsit magamért is, mert mindazonáltal én még mindig imádok énekelni, és addig örülök, amíg nem formálnak valami sokadik rapperré...na tessék megint elkalandoztak a gondolataim, térjünk vissza a fürdéshez. Vagyis ahhoz inkább ne, mert már tényleg szénné égett a bőröm. Kiszálltam a zuhany alól, magamra tekertem a törülközőt, de mikor kitettem a lábam megcsapott a hűvös levegő, és gyorsan berohantam a szobába felöltözni. Éppen a gatyával szenvedtem, mikor éreztem, hogy valaki hátulról átölel, és ez olyan hirtelen ért, hogy felpattantam és kivágtam magam a látogatóm karjai közül.

-Mi történt? Csak én vagyok az, ennyire megijesztettelek?- na basszus szegény Tommyt sikerült ellöknöm, mikor ő csak kedveskedni akart. Vajon meddig leszek még ilyen paranoiás, hogy mindenhol csak Drake-et látom? Véget érhetne már ez a rémálom is nyugodtan...

-Sajnálom, nem akartam csak, azt hittem...-elhalkultam és inkább visszafordultam a ruháim felé.- semmit nem hittem, csak nem számítottam rá.- szinte éreztem a hátamon hitetlenkedő pillantását, de nem volt kedvem szembenézni vele, így csak tovább turkáltam a felsők tengerében, hátha annyiban hagyja a dolgot.

-Még mindig Drake miatt izgulsz, igaz?- nem is tudja mennyire beletalált. Most is egy pillanatra megállt bennem az ütő, mikor meghallottam a nevét, és ezt valószínűleg Tommy is észrevette, mert nagyot sóhajtott és újra átölelt, hátha most nem repítem el szerencsétlent. Kifejezetten jól esett a közelsége, valahogy megnyugtatott, hogy legalább ő itt van velem. Szomorúan tekintettem magam elé, mert ha tényleg visszajön, tönkre fogja tenni a kapcsolatunkat, és akkor már inkább meghalok. Egy könnycsepp gördült végig az arcomon ahogy belegondoltam, de gyorsan letöröltem, megfordultam és szorosan magamhoz öleltem őt.

-Annyira szeretlek.- csak ennyit tudtam kinyögni, ezt is suttogva s remegő hangon, de nem is kellett több magyarázat. Percekig csak öleltük egymást, mikor már éreztem, hogy ideje vacsizni, mert megkordult a gyomrom. Egy sóhajtással ugyan, de megváltam szerelmemtől és mosolyt varázsolva az arcomra lépkedtem lefelé a lépcsőn. Az este további része szinte teljesen szótlanul telt, üres tekintettel bambultam ki a fejemből, Tommy meg jobbnak látta nem megemlíteni, bár észrevehetően tele volt megválaszolatlan kérdésekkel. Kaja után szinte azonnal bedőltem az ágyba, és megpróbáltam álomra hajtani a fejem, amit értetlenül figyelt, de betudta annak, hogy fáradt vagyok és békén hagyott. Tudtam, hogy ezzel a viselkedéssel csak megbántom, pedig nem áll szándékomban. Viszont nem tudom színlelni a boldogságot örökké. Azt kívántam, bárcsak átaludhatnám ezt a következő pár hetet, bár annak örültem, hogy másnap próba, mert legalább kicsit ki tudok kapcsolódni.