24. fejezet

„Adam szemszöge”

Feszülten vártam a pillanatot, hogy Sandy kocsija befusson a parkolóba, de valahogy a dolog váratott magára. Esküszöm, ha meggondolta magát, menten gutaütést kapok. Idegesen köröztem a bejáratnál, mikor végre megláttam, ahogy lihegve fut felém. Ja tényleg, elfelejtettem, hogy busszal van. Késés megbocsátva, tapasztalatból tudom, hogy a buszok mindig akkor késnek, mikor sietsz. Ezért is szereztem hamar jogsit, hogy apa menő tragacsával játsszam a raj gyereket, de hát mindegy, a kocsi az kocsi.

-Jaj annyira sajnálom, hogy miattam kellett várnod, az a rohadt közlekedés mindig keresztbe tesz nekem.- fújtatott, mire leintettem, hogy semmi baj és a vállánál átkarolva kísértem a recepcióshoz, aki már reflexből küldött minket a megfelelő irányba. Hát végül is nem csodálom, hogy messziről is felismer, mert már eleget jártam itt. Túl sokat is...Alig értünk fel az emeletre, a doki bekísért minket egy külön kis szobába, hogy amíg mi lelkileg készülünk fel, addig ők a műtőt rendezgetik. Sandra arra a nagyon szexi kórházi köpenyre vetkőzött, majd az ágyba feküdve nézte a plafont. Az arcán mintha egy könnycseppet véltem volna felfedezni, de amint észrevette, hogy őt nézem, szégyenlősen elfordult, és összehúzta a testét. Mellé ültem, majd a kezét megfogva adtam egy puszit az arcára, mire szipogott egyet és könnybe lábadt szemekkel fordult felém.- Meg fogok ölni egy élő embert, egy rohadt gyilkos vagyok!!- sírásra fakadt, mire szorosan magamhoz öleltem és lágyan ringatózva simogattam a fejét, hogy nyugodjon meg, de a remegése nem maradt abba, csak még jobban magához húzott. Újra átjárt a bűntudat, hisz ennek a szegény lánynak most miattam kell szenvednie, és én még csak nem is viseltem semmilyen következményét. Nagyot sóhajtottam és még mielőtt belépett volna az orvos, halvány puszit leheltem a nyakára, amibe beleborzongott és elengedett.

-Előkészítettük a műtőt, ha nem gond, máris elkezdenénk, mert sürgős műtétem lesz utána. Maga pedig Mr. Lambert kérem kint várakozzon, amíg folyik a beavatkozás. Ha nem lép fel semmilyen komplikáció, egy óra múlva már túl is lesznek rajta. Altatót fog légúti úton kapni, így az egészből semmit nem észlel majd. Most pedig feküdjön lazán a hátára, amíg betoljuk a kettes műtőbe.- alig mondta ki az utolsó mondatot, két nővér már ki is tolta az ágyat, amin Sandra feküdt. Még utoljára intettem neki egyet, mire nagyot nyelve viszonozta azt, majd bezárultak mögötte a nagy fémajtók. Már betegre aggódtam magam, mert senki nem jött ki, hogy tájékoztasson arról, mi hogy megy és az agyamon rosszabbnál rosszabb gondolatok futottak át, mikor végre előttem termett az egyik asszisztens zöld ruhájában. Szinte a nyakának ugrottam, mire végre kinyögte, hogy minden a legnagyobb rendben megy és pár perc múlva már a betegszobában lesz. Nem is kő, inkább egy 200 méteres szikla esett le a szívemről, mikor e szavakat hallottam, és mélyeket lélegezve rogytam le az egyik műanyag székre, várva a pillanatot, mikor végre kihozzák. Kábé tíz perc múlva intett a doki, hogy ha akarok menjek be hozzá egy nővér kíséretében. Többször nem is kellett mondania, felpattantam és egyenesen a szoba felé vettem az irányt, ahol valóban ott feküdt még eszméletlenül Sandra. Az ápoló alig győzött követni, a lány mellé ültem és egyik kezét az enyéim közé véve tanulmányoztam az arcát. Látszott rajta, hogy amíg el nem nyomta az álom, ejtett még pár könnycseppet, mert arca meggyötört és sápadt volt. Fél órán át megmerevedve azt lestem, mikor nyitja fel a szemeit, mikor végre eljött a pillanat és erőtlenül sandított rám.

-Adam...hát te még itt vagy?

-Nem hagylak itt, te is tudod. Nagyon aggódtam érted. Ha szabad ilyet kérdeznem...hogy vagy?

-Testileg jól...lelkileg már kevésbé, de túlélem. Köszönöm, hogy ezekben a nehéz pillanatokban nem hagytál magamra. Tényleg, annyira jól esik látni, hogy nem csak muszájból törődsz velem. Ha ezt a rajongóid tudnák milyen emberséges vagy...

-Na azért ne magasztalj az egekbe, mert mint látszik, közel sem vagyok olyan jó, mint állítod. Ez csak természetes, hogy melletted voltam, ezek után is ott leszek. Na de most pihenj. Nem kis műtéten vagy túl, aludnod kell.- mosolyogva bólintott, mire nyomtam egy puszit a homlokára és csendesen távoztam. Kint fellélegeztem a tudattól, hogy most már minden rendben lesz, és immáron félig nyugodtan hívtam fel Tommyt, hogy jöhet értem. Alig értem le a lépcsőn, már láttam a kocsimat a bejárat előtt, ahova azonnal bepattantam és elhajtottunk.

-Na hogy ment? Túlélte a kiscsaj?- érdeklődött nem éppen kedvesen a párom, mire forgattam a szemeim és pont ilyen flegmán válaszoltam.

-Igen pechedre még él, és jól van, már amennyire jól lehet lenni egy abortusz után. De egyet árulj már el...ha ennyire leszarod akkor mi a francnak kérdezed?

-Jól van na nem kell leharapni a fejem...tudod jól, hogy nem éppen a szívem csücske, de mivel neked fontos, azért kérdeztem mi volt. Ennyi.- hazáig csendben utaztunk, ott is csak egy vacsora erejéig szóltunk a másikhoz. Talán még mindig neheztel rám, amit meg is értek, de akkor sem kéne ilyen bunkó módon viselkednie, ha róla van szó...Pont ezért sem akartam beszélgetést kezdeményezni, mert úgy is csak rossz sült volna ki belőle, így teljesen némán dőltünk be az ágyba is. Éjjel azonban, mikor ő már aludt, viszont én még a plafont bámultam, egy fordulattal hozzám bújt és nagyot szusszanva szundikált tovább. Azért így sokkal aranyosabb, mint mikor dühös. Át is öleltem, és érdekes módon, így már sikerült elaludnom, hogy éreztem őt magam mellett.

***

Reggeltájt lehetett mikor egy hangos csapódást hallottam az ablakon. Tommy morogva bújt még jobban hozzám, de én, mint valami őrző-védő kutya ugrottam ki az ágyból és néztem az utcára. A hang forrását nem leltem, így kifutottam az udvarra, ahol egy újság hevert a földön. Persze, már megint az újságkihordó fiú baszta neki az ablaknak a hozományát. Legközelebb visszadobok esküszöm. Miután kidühöngtem magam, vissza mentem a szobába, ahol ledobtam magam Tommy mellé, aki már ülő helyzetbe tornászta magát és álmosan pislogott rám. Nevetve megáldottam egy puszival, amitől máris éberebbnek tűnt és érdeklődve fürkészte velem együtt a lapot, de amint elértünk az első pár sorhoz, már kevésbé akartuk tovább olvasni. Ingerülten lapoztam a teljes cikkhez, ami így szólt:

 „Adam Lambertnek mégis barátnője van? A tegnapi napon látták együtt a párt ellátogatni a Central Kórházba és ez még mind semmi! Biztos forrásból tudjuk, hogy a lány abortuszra volt előjegyezve. Egy véletlen kaland volt, vagy már hónapok óta együtt vannak? Egy biztos, Adam mégsem olyan ártatlan, mint gondoltuk és ezzel a tettével még arra az állítására is rácáfolt, hogy meleg. Akkor most mi is az igazság? Jó volna tudni. Informátorunk konkrét nevet nem mondott ki a szerencsés, de különleges lehet, ha Adam társává választotta. Vagy mégsem? Az énekes elvileg Tommy Joe Ratliffel él boldog kapcsolatban, így joggal feltételezhetjük azt, hogy egy egyszerű megcsalásról van szó, ami balul sült el. Nem tudni ez a kis malőr mekkora hatással lesz a srác karrierjére, de fényes jövőt nem jósolunk neki. Kihasználni egy védtelen lányt, úgy, hogy barátod van, majd belerángatni egy kockázatos műtétbe? Ejej Adam, úgy hisszük a rajongóid nagyot csalódtak benned.”

Elállt a szavam. Nyekkenni nem bírtam, percekig rémülten bámultam a falat, mikor összeszorítottam a kezemben lévő szennylapot, és dühödten rohantam ki.

-Megölöm, megölöm, megfojtom, megtépem, kinyírom azt a kibaszott orvost!!!- üvöltöttem teli torokból, majd miután magamra rángattam pár cuccot, a kocsi felé vettem az irányt, de mielőtt elhajthattam volna, Tommy mögém pattant és próbált lebeszélni arról, hogy valami hülyeséget csináljak. De nem sokra ment vele. Elszántan és vicsorítva száguldottam vagy kétszázzal a kórház felé, ahova berontva rögtön a recepciós felé vettem az irányt, de már félúton ordítottam.- Hol van az a rohadék Lukas? Hol???- csaptam az asztalra, mire a lány csak ijedten mutogatott. Tommy kiáltozott utánam, hogy álljak le, de le se szartam. Egyetlen célom volt megszorongatni azt a hazug férget! Mikor rányitottam, kedvesen köszöntött, amin csak fintorogtam és a teljesen egészséges kezemmel a pólójánál fogva a falnak szorítottam és közel hajolva az arcához, kezdtem a mondandómba.

-Rohadj meg! Azt ígérted hallgatsz a műtétről, de mégis mindent kitálaltál köcsög! Megöllek! Mindent tönkre tettél, én is tönkre teszlek téged!- teljes erőből a falnak csaptam a fejét, mire keserves könyörgésbe kezdett, de egy szavát sem tudtam elhinni. Villámokat szóró szemekkel nyomtam egyre jobban a falhoz, mikor Tommy megrántotta a sebesült karom, és a fájdalomtól meggyengült a testem, így kénytelen voltam elengedni áldozatom.- Rám támadsz? A saját szerelmem ellenem van? Hát kösz szépen baszdmeg, ennyit rólad!- rontottam rá, de újra a karomnál fogva fogott le, és mélyen a szemembe nézve próbált szót érteni velem, de csak egy keserves nyüszítést hallattam.

-Adam figyelj már ide! Nem az ő oldalán állok, megértem, hogy dühös vagy, de ez nem módszer, hogy letámadod! Gondolkozz már józanul kérlek! Amíg nem nyugodsz le, nem engedem a fájós karod. Na mit választasz?- a válaszom egy hangos morgás volt, majd kitéptem magam a karjai közül és immár tisztes távolságban léptem a köhécselő orvos elé.

-Miért árult el? Megígérte, hogy hallgat, erre másnap az újságban kell látnom az egész sztorit. Most mindenki egy utolsó rohadéknak gondol és mindez maga miatt! Miért tette?

-Mi? Miről beszél? Esküszöm a szívemre, hogy egy szót sem mondtam a sajtósoknak. Kérem higgyen nekem! Sosem hazudnék, eleve köt az orvosi titoktartás. A tettes csak egy nővér lehetett, kérem kíméljen meg engem, nekem családom van!- olyan keservesen könyörgött, hogy már kezdtem is hinni neki és hirtelen beugrott az ápolónő, aki vissza kísért az orvosiba, és mindent látott. Homlokon csaptam magam, majd felsegítettem a földről Lukast, aki értetlenül figyelte, ahogy esedezem a bocsánatáért.- Semmi gond, én is magamat okoltam volna a történtekért. Lényeg, hogy nem fajultak el a dolgok és még időben rájött az igazságra.

-Köszönöm.- hadartam gyorsan el, majd elindultam felkeresni a nagyszájú nővért, akivel pont összeütköztem a folyosón. Megragadtam a karjánál fogva és egy külön szobába húzva kezdtem faggatni.

-Maga mit akar tőlem? Mégis mit képzel mit csinál?- szólt felháborodott hangon és próbálta magát kiszabadítani, megjegyzem nem sok sikerrel.

-Ezt én is kérdezhetném. Mégis mi vette rá magát arra, hogy mindent elmondjon a sajtónak, hmm? És ne játssza nekem a hülyét, biztosra tudom, hogy maga volt az, ne is szabadkozzon, csak mondjon igazat. Nekem már úgy is mindegy, a közhiedelemben már csak egy utolsó rohadék képe él rólam, de szeretném tudni az igazságot.- a válasz egy mély sóhajtás volt, mire elengedtem és leült velem szembe az egyik ágyra.

-Rendben...csak azért tettem, mert kellett a pénz. Annyira sajnálom uram, nem önnek akartam ártani, mert nagyon is kedvelem, de 3 gyerekem van plusz a sérült férjem és a kis ápolói fizetésemből nem tudom őket eltartani, ezért kellett valami plusz és a sajtó sokat ajánlott, ha elmondom miért volt újra kórházban. Én pedig megtettem. Könyörgöm ne rúgasson ki! Nem akarom, hogy a gyermekeim a gyámhatóság kezeibe kerüljenek, mert nem tudok megfelelő életkörülményt biztosítani nekik. Új munkát meg hiába keresnék. Hova vesznek fel egy 45 éves nőt? Chh...sehova. Csak azt tudom mondani, hogy borzalmasan sajnálom, és bár tudom, hogy nem sokat ér, de megpróbálhatom visszavonni a vallomást...

-Így már értem. A pénz az nagy úr. De kérem legközelebb keressen valami más lehetőséget, mert ezzel rendesen keresztbe tett a karrieremnek. Kérdés mennyi időbe fog telni, hogy kimagyarázzam magam...de, ha tényleg hajlandó visszavonni a vallomást, a tripláját is megkapja annak a pénznek, amit azok fizettek. Megegyeztünk? Nem érdekel milyen indokkal vágja ki magát, de mielőtt az újságárusokhoz kerülne a lap, kell intézkedni. Ha kell segítek, de örülnék, ha magától is megoldaná, ha már a kezdeményezés olyan szépen ment...ha jutott valamire, ezen a számon hívjon. Viszlát Marie!- nyújtottam át neki komolyan egy névjegykártyát és kisétáltam a szobából. Nem mondhatnám, hogy valami nyugodt voltam, de látva a reményt, hogy esetleg megúszom a csődöt, kicsit jobb kedvre derültem. Tommy rémülten keresgélt a folyosón, hogy most épp kit nyomok a falnak, ezért inkább gyorsan mellé léptem, és végig simítottam az oldalát, mire riadtan felugrott, de mihelyt látta, hogy csak én vagyok, boldogan átölelt.

-Na mi volt? Értél el valamit?

-Ha minden igaz, elintézi, hogy visszavonják a cikket. Csak a pénz miatt tette, azt meg én is tudok neki adni, szóval benne van a dologban. Remélem sikerrel jár, mert ha nem...viszlát állás, viszlát hírnév. Már csak arról lehetnék híres, mekkora utolsó geci vagyok.- forgattam a szemem és mielőtt reagálhatott volna, megfogtam a kezét, és a kocsi felé vonszoltam.

Otthon még mindig elég feszült voltam, szótlanul feküdtem a kanapén és bámultam magam elé. Órákig mozdulatlanul feküdtem a hasamon, mikor Tommy már nem bírta tovább a látványom és a hátamra ülve nyomott egy puszit a nyakamra. Ezen akaratlanul is elmosolyodtam, de nem szóltam érte, hagytam, hadd csinálja, amit akar. Eleinte azt hittem, csak meg akar csókolni, de tévedtem, mert felült, és masszírozni kezdett. El se hiszem milyen erős kezei vannak, ki se nézném belőle, amilyen gyenge testalkatúnak látszik (a gitár miatt erősek mielőtt valaki rosszra gondolna...). Fél órán át gyengéden masszírozott, amitől valóban megkönnyebbültem, mert a végén, már majdnem aludtam. A félálomból az riasztott fel, ahogy próbált lemászni rólam, de nem engedtem neki, mert megfordultam és a karjánál fogva rántottam magamra egy csók erejéig, onnan pedig nem eresztettem. Egyre bensőségesebbé vált a hangulat, már csak a Tv halk zaja hallatszott és Shady szuszogása. Átkaroltam a szőkeséget, aki egyre inkább hozzám simult és a hajamba túrva rántott jobban magához. Nem igazán ellenkeztem, inkább magam alá taszítottam és két kezét lefogva csókolgattam tovább, amit feltehetően élvezett, mert elégedett vigyorral az arcán rántotta meg a gatyám, ami kis híján leesett rólam, bár őt ismerve ez is volt a célja. Eleget téve a kérésének levettettem a felsőm, majd az övét is, amik valahol a sarokban landoltak, később a nadrágokkal együtt. Egy szál alsóban feküdtem rajta, mikor eszembe jutott, hogy talán nem a legkényelmesebb dolog a kanapén csinálni, így felálltam, és az ölembe kapva a könnyű srácot, sétáltam be a hálóba, ahol alig tettem le őt az ágyra, már rá is másztam és vad csókolgatásba kezdtem a felső testén, amit pár halk szusszanással nyugtázott. Apró és lágy mozdulatokkal haladtam egyre lejjebb, a nyelvemmel körözve a testén, majd mikor elértem az utolsó ruhadarabig, kajánul rávigyorogtam és megrántottam a szélét, jelezve, hogy felesleges az is rajta. Felborzolta a hajam, ami egyet jelentett a beleegyezéssel, így a fogaim közé vettem az alsónadrágot és egy laza mozdulattal letéptem róla, amitől először megijedt, de hogy megnyugtassam, addig is vissza másztam rá, és forró csókot leheltem a szájára. Túl sokáig nem bírtam rosszalkodás nélkül, így észrevétlenül lenyúltam és rámarkoltam, amitől még a nyelvemre is ráharapott, de nem különösebben érdekelt, túlságosan lefoglalt az egyre csak szűkülő gatyám problémája. Ezt Tommy is észlelte, mire kissé felbátorodva hámozta azt le rólam, viszont jóval finomabban, mint én tettem az övével, így ez még egyben is maradt. Egy utolsó harapással elengedtem az ajkát, majd az egyik szemöldököm felvonva néztem a szemébe, mire bólintott, és én egy kacér vigyorral az arcomon csusszantam vissza a lábai közé, végezni a dolgom. Túl sokat nem kellett erőlködnöm, mert, hogy is mondjam...nem voltunk már nyugodt állapotban sehol sem, így a folytatás is egyszerűbbé vált számomra. Na jó, nem vagyok én költő, hogy körül kelljen írnom a helyzetet, egyszerűen kanosak voltunk és pont. Talán ezért nem is kéne tovább mesélnem a történteket, de amit nem kéne, az még izgalmasabbá teszi a cselekvést, szóval nem kíméllek titeket a részletekkel sem. Azt hiszem ideje kitenni a 18+ karikát is, mert kezdtek elvadulni köztünk a dolgok. Mielőtt észbe kaphatott volna, megfordítottam, hogy nekem háttal legyen, és magamhoz szorítva duruzsoltam a fülébe pár mézes mázos szót, majd ahogy kezdett elfeledkezni arról, hogy mi vár rá, szépen betoltam az egyik ujjam, majd a másikat is, amitől már felnyögött és a fejét előre hajtva támaszkodott meg. Megfogtam az egyik kezét, hogy biztosítsam arról, hogy nem leszek durva, mire csak sóhajtott és nyomott egy csókot az arcomra. Miután kellően hozzászokott az érzéshez, hogy van benne valami, kicsit megemeltem és az ujjaim kicseréltem valami vastagabbra, ami szintén az én részem. Ezt egy hangos nyögés követte a részéről és kissé meggyengülni látszódtak a karjai, de gyorsan összeszedte magát, így a mozgalmasabb részhez is hozzáláttam. Talán ezt nem is részletezném tovább, mindenesetre nem sok esélyt látok rá, hogy holnap le tud majd ülni nyögések híján. Lihegve borultam mellé, mire hozzám bújt és perceken belül elnyomta az álom. Én csak mosolyogva simogattam őt, mert nagyon aranyos látványt nyújtott kissé nyúzott testével, ahogy szuszog. Végül miután teljesen magamhoz öleltem, én is elaludtam, és csak valamikor délelőtt ébredtünk fel.

A telefonom éles csörgésére lettem figyelmes. Reménykedve kaptam magamhoz, hátha a nővér hív a hírekkel, de csalódnom kellett, mert a kijelzőn Isaac neve díszelgett egy boríték emblémával. Remek, akkor csak egy SMS miatt ugrottam ki hajnali 11-kor az ágyból...

„Tudom, hogy még nem vagy a legjobb állapotban fizikailag, mert bár mozogni tudsz, de a sebek látszódnak, viszont este koncert szóval mindenképp próbálni kéne ma délután. Oldd meg, hogy flottul nézz ki és gyertek Tommyval együtt. Már ha tud járni ;) na bye!”

Na baszki tényleg! Ma még az is lesz. Hát ez rendesen kiment a fejemből. Sőt a Never Close Our Eyes forgatása is a napokban kerül sorra. Ilyen nincs. Pedig már lassan kezdtem arról is elfeledkezni, hogy sztár vagyok. Ja nem...mégsem. Erről gondoskodott az a szennylap. Csak tudnám, hogy halad az ügy. És mi van ha semmit nem intézkedett? Akkor búcsút mondhatok a jó híremnek. Istenem, bár vissza lehetne tekerni az időt. Bár akkor már hónapokkal korábbanra is visszamennék. Mostanában annyi balhé van körülöttem. Kezdek már nagyon beleunni, hogy sosem lehetek 100%-osan nyugodt. Mindegy. Már hiába nyavalygok, ez így alakult, szóval csak reménykedhetek, hogy egyszer minden rendbe jön.

-Mi volt eeeeez?- szólt mellettem elfojtott hangon Tommy, aki álmosan ölelgetve a párnáját pislogott rám.

-Ja, csak Isaac, hogy ma próbálni kéne, mert mostanában nem mondhatni, hogy valami sokat tartózkodtunk volna stúdióban és este koncert. Azt még nem tudom, hogy milyen lesz zakóban és hosszú farmerban a negyven fokban, de mást nem tudok tenni, mert még minden látszik. Járkálni se nagyon kéne...a jobb lábamra még sántítok. Hát ez igazán remek. Már csak az a szerencse, hogy az arcom nagyjából rendbe jött, a maradékot pedig el tudom rejteni egy „kisebb mennyiségű” sminkkel. Na jó megint szófosásom van. Te hogy vagy? Mindketten úgy fogunk járni, mint aki beszart, vagy csak én?

-Huh akkor tényleg sűrű a program. Sajnálom, hogy még mindig nem jöttél teljesen rendbe és így kell koncertezned...Miattam pedig ne aggódj, megoldom én azt is, ha még állni is csak terpeszben tudok.- nevetett rám és puszit küldve a levegőben ült fel, amit egy hangos sóhaj követett és össze szűkült szemekkel nézett rám.- Na jó, hát ez tényleg nem lesz így egyszerű. Mindegy, maximum nem nagyon ülök le, mert akkor még újabb pletyka terjenghetne rólad az újságban.

-Jobb lenne, mint a mostani...az a szomorú, hogy még igaz is, amit írtak. Tényleg egy szemét alak vagyok.

-Ne mondd ezt! Egyáltalán nem. Mindenki követ el hibákat. Az a lényeg, hogy én már túl léptem a dolgon. A többiekkel pedig ne törődj! Na készüljünk inkább el, mert tudom, hogy mindketten képesek vagyunk órákat a tükör előtt tölteni.- ölelt magához, majd egy csókkal elindult a fürdő felé, ami egy hangos csapódással zárult be mögötte. Addig én a szekrény felé vettem az irányt, ahonnan kivettem pár rövid cuccot, amikbe legalább a próba erejéig nem sülök bele és neki láttam öltözködni. Mivel fél óra alatt sem sikerült a páromnak elkészülnie, egy mosolygós szemforgatás közepette kivonultam csinálni valami ebédet, hogy addig se unatkozzak, amíg nem jön ki. Mivel szenvedélyem a csirke, úgy terveztem, összedobok egy kis zöldséges csirkét. Fő az egészség, ha már egy ideje se nem futok, se nem tartom a diétám. Nos...látszik is. Kezd nőni a hasam. Fúj! Nem akarok úgy kinézni, mint valami 50 éves sörhasú papi. Na jó, lehet kicsit eltúlzom, de nálam sokat számít a külső, és egy ideje lássuk be, elpunnyadtam. Észre sem vettem, hús szelés közben énekelni kezdtem, ami csak akkor tudatosult bennem, mikor Tommy hátulról átölelt és nyomott egy puszit az arcomra.- Még mindig elképesztő a hangod. Imádom hallgatni. Most aztán irigykedhetnek a rajongók.

-Oh köszönöm, tudok róla.- intéztem egy önelégült vigyort felé, mire csak forgatta a szemét és megszorongatta a hasam.

-Ugyan egy egészséges ego nem árt, na de azért drágám ez mégis csak túlzás. Van mire büszkélkedned, de legalább tettesd azt, hogy nem vagy tökéletesen elégedett magaddal.

-Az a gáz, hogy tényleg nem vagyok. Csak nézd meg a hasam és a combjaim. Egyre vaskosabb leszek.- hurrogtam végig mutatva a testem, mire ő is elengedett és szembe állt velem, úgy készült összeszedni a gondolatait.

-Szerintem te mindenhogy tökéletes vagy és nekem kifejezetten tetszik, hogy van mit fogni rajtad. A lábaid pedig egyenesen vadítóak. Komolyan én még pasit ilyen szexi, hosszú és formás lábakkal életemben nem láttam. Irigylésre méltó minden részed, azt ott középen is beleértve.- perverzen vigyorgott és végig húzta rajta az ujját, amibe beleborzongtam és csókot nyomva az ajkaira jeleztem, hogy nem kéne kilyukasztani ezt a gatyámat is. Ugyanis nem ez lenne az első alkalom...

-Kicsim úgy, hogy fogdosol nehéz a főzésre koncentrálni.

-Akkor meg ne mondj ilyen hülyeségeket, hogy túl vaskos vagy. Na énekelj csak tovább nyugodtan, addig én csinálok valami rendet a szobában. Inkább nem a kanapén ÜLVE várom a kaját.- nevetett és nem túl férfias ugrándozással futott be a szobába, amin csak vigyorogtam és folytattam a kornyikálást. Egyszerűen élek halok Adele számaiért! A Rolling In The Deep a kedvencem, de szinte mind imádom és sosem tudok leszokni az éneklésükről sem. Olyan erőteljes és tiszta a hangja. Talán ezért is megy jól az éneklése nekem is. Na jó lehet tényleg vissza kéne vennem az önfényezésből, de tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy kevés ember büszkélkedhet olyan hanggal, mint én. Tessék, már megint előjött az a nagyképű vigyorom. Pedig én nem vagyok ekkora beképzelt paraszt, legalábbis szerintem. Ugyanolyan ember vagyok, mint bárki más, csak nekem jobban alakult a sorom. Ezért sem tudom még mindig felfogni miért vagyok annyi embernek a példaképe. Mi jót tettem? Hát speciel a rossznak nagyobb híre van mindig, pedig szerintem nem vagyok én olyan rossz ember. Szeretek segíteni és kiállok bárki mellett, nem vagyok önző. Mégis ilyennek állít be a média. Hú, ha tehetném micsoda mészárlást rendeznék én ott, muhahahahaaaa! Kezdve Perez Hiltonnal. Hát az a gyerek egyenesen kikészít. Rám van szállva. De legtöbbször pofára esik, mert aki velem kikezd, rosszul jár. Ugyanakkor, már nagyon kijárna neki egy pofon a részemről, viszont azt megint csak nem tehetem meg. Ilyenkor olyan szívesen lennék egy közönséges srác. Bár hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem szeretek híres lenni, de sok hátulütője van, az is biztos. Na tessék megint elkalandoztak a gondolataim, le fog égni a csirkém!

Ijedten kaptam a serpenyő után, amit még épp meg tudtam menteni, mielőtt tönkre megy benne a fincsi ebédem. Ha valaki azt mondja valaha rólam, hogy tudok főzni, valószínűleg képen röhögnék, de az igazság az, hogy szeretek a konyhában sürögni forogni. Szeretem megcsinálni a saját ételem, az ízlésem szerint ízesíteni és annyit enni, amennyit akarok. Na jó, ez talán nem épp a legjobb, mert féktelen az étvágyam, ha olyanról van szó, amit szeretek. Például a csirke vagy a fagyi...húúú a fagyi, na hát abból kilókat meg tudok enni. Oké, szerintem elég lesz a hülye szokásaim firtatásából, ideje hívni Tommyt, hogy kaja van.

-Kész az ebéd!

-Hát ez már megint valami isteni lett Adam. És bár nem akarom tovább növelni az egodat, kénytelen vagyok, mert imádom ezt a kaját.- esett neki az egész tálnyi ételnek Tommy, akiből az ember ki se nézné mennyit tud enni, azzal a vékony kis testével. Pedig néha még engem is leköröz, ha olyan van előtte, amit szeret. Főzni nem nagyon tanítottam még, múltkor is majdnem felgyújtotta a konyhát, szóval ezt a dolgot kerülöm egy ideje, inkább leszek én a szakács. Viszonylag gyorsan végeztünk az evéssel, és miután trónoltam egy órát a füriben, amíg megcsináltam a sminkem, indulhattunk próbálni. Csak remélni mertem, hogy addig sem kap le valami paparazzi egy szál térdnadrágban és pólóban a sok sebbel magamon. Gyorsan sprinteltem be az ajtón, ami persze éppen szorulós korszakát élte, így szinte beestem Tommyval együtt a nappaliba, amin Isaac csak röhögött és felsegített a földről. El sem hiszem, hogy időben itt van. Mindig késik, pont mint én.

-Titeket is megtréfált a mi kis partyajtónk? Ne aggódjatok, Ashley is pofára esett kb 10 perccel ezelőtt, mikor meggyűlt vele a baja.

-De szerintem még mindig Adam vezeti a bénázás listáját torony magasan.- vigyorgott gonoszan Ash, amin csak forgattam a szemeim és beálltam a számomra kijelölt helyre, hogy kezdjünk. Nagyon beénekelnem sem kellett, mert az már megvolt otthon, így tökéletesen vittem végig a Trespassingot, amihez ugyan nagy tehetség nem kell, mégis imádom. Tommy és Ashley mindazonáltal, hogy előbb tanyáltam el mindenféle nyavalygás nélkül, aggódva szemlélt egész próbán, hogy megy a járkálás és minden egyéb mozdulat. Mint már mondtam, nem vagyok lebénulva, minden mozdulat megy, csak néha sántítok egy kicsit. Maximum mezítláb leszek. Az emberek már hozzá vannak szokva, hogy sokszor csaszlatok csupasz talppal a színpadon is. Most mi van? Legalább otthon érzem magam. Nagyon nem erőltetem az ugrálást majd, de ha ügyes leszek, az embereknek fel sem fog tűnni ez a kis bibi a lábammal. A karomon lévő legrondább seb pedig a zakó takarásában lesz, szóval Adam megoldja. Viszont valami korántsem sincs rendben. Kevin szokatlanul csendes volt egész próbán, pedig ő is élen van a dumálásban, mint tudjuk. Valamit titkol, csak azt nem tudom mit, ezért is mentem oda hozzá, és ültünk le kettesben beszélgetni a terem hátuljában, messze a többiektől.

-Na ki vele haver mi a probléma. És ne mondd, hogy semmi, mert látom. Tudod, hogy nekem bármit elmondhatsz.

-Persze, csak nem tudom ezt hogy fogadnád...van elég problémád mostanában, nem akarlak még ezzel is terhelni, ráér.

-Figyelj, nem kényszerítelek, hogy elmondd, de ha velem kapcsolatos, kérlek oszd meg, mert az számomra is fontos lenne. Nem mintha más nem lenne az, csak érted.- a válasza egy sóhajtás volt, majd bűnbánó arccal rám nézett és halkan belekezdett a mondandójába.

-Tudod egy ideje sorra kapom az ajánlatokat a bandákba és ugyan én tényleg imádok veled dolgozni, de mégis elgondolkodtatott, mikor maga Lady Gaga ajánlotta fel, hogy szálljak be hozzá. Nem veled van bajom és nem amiatt hagyom itt a bandát, mert nem vagytok elég jók nekem, mert egy hihetetlen tehetséges srác vagy, de nekem ott a helyem. Onnan jöttem, oda is vágyom vissza. Sajnálom...nem így akartam elmondani pont koncert előtt. Még ma maradok, de mivel egyéb fellépésed a napokban nem lesz, többet ne számíts rám. De emiatt nem szeretném, ha romlana a kapcsolatunk, csak annyiban változik a helyzet, hogy többé nem hozzátok tartozom, hanem Gagához.

-Ezek szerint már el is fogadtad az ajánlatát?- kérdeztem kikerekedett szemekkel és elhűlt arccal, mire csak bólintott és felállt mellőlem. Újabb kés a szívembe, jaj de jó. Annyira megszerettem a vele való munkát. Hihetetlen profi de mégis képes az én tempómban dolgozni. Lehet ez is benne van abban, hogy így döntött. Hogy nem vagyok elég profi. És ebben van valami. Hisz Gaga több éve van már a szakmában és nem holmi tehetségkutatóból csöppent bele ebbe a világba, hanem saját erejéből küzdötte fel magát a csúcsra. Ezért is tisztelem annyira. De ezt csak remélni mertem, hogy nem következik be. Már megint kereshetek valakit a bandába. Egyszerűen remek.- Rendben. Ez a te döntésed, én nem tarthatlak vissza. Akkor sok szerencsét a következőkben. Szerettem veled dolgozni.- halvány mosolyt erőltetve az arcomra öleltem át aztán vissza léptünk a többiekhez, akikkel szintén megosztotta a dolgot, majd miután kikerültek a sokkhatásból és elbúcsúztak tőle, kilépett az ajtón. Igaz, még mára velünk marad, mégis borzasztó volt látni, ahogy újabb csapattagot veszítek el. Elborult arccal foglaltam helyet a többiek mellett, akik pont annyira nem tudtak megszólalni, mint én. Még Isaac se, akiből mindig ömlik a szó. Végül a csöndet csak neki kellett megtörnie egy nem is olyan rossz ötlettel.

-Mi lenne, ha búslakodás helyett indítanánk egy válogatást, ahonnan majd kiválasztjuk az új szintist? Így nem lőhetünk mellé, mert azok mind miattad lennének ott, nem unaloműzés céljából.

-Nem rossz gondolat. Így talán nem kell újabb tagtól megválni. Azt már tényleg nem tudnám elviselni. Folyamatosan esik szét a csapat, nem akarom, hogy titeket is elveszítselek.- sóhajtottam bánatosan, mire nagy meglepetésemre szinte mindenki magához ölelt, még az érzelemmentesnek tűnő Isaac is.- Ti vagytok a második családom srácok.

-Szeretés van.- jelentette ki egy széles vigyorral Ash, amin mindenki csak mosolygott és miután már kellőképpen összeizzadtunk, elengedtek. Azért így mindjárt elviselhetőbbé vált az elválás, de továbbra sem emésztettem meg könnyen, hogy újabb tag után kell nézni. Nem bírom a változást. Épp mikor már kezdtem hozzászokni ehhez a felálláshoz, akkor kell elmenni. Csodálatos. Mégsem tudok rá haragudni, hisz nem befolyásolhatom az életét, de akkor is bánt a dolog.

Még koncert előtt sem derültem nagyon jobb kedvre, arról nem is beszélve, hogy már most a saját izzadságomban fürödtem, olyan melegem volt abban a hosszú fekete gatyában és zakóban. Még egy csizmát is adtak rám. Komolyan minek néznek ezek engem? Valami eszkimónak vagy mi? Igaz, hogy jól bírom a meleget, de azért ez mégis csak túlzás. Szőrmét nem akartok adni, nehogy megfázzak? Áh, mindegy. Alig léptem ki a színpadra, hangos éljenzés és visítozás csapta meg a fülem, amit egy széles vigyorral fogadtam és betopogtam a fekete-sárga csíkos mikrofonállvány mögé, amit direkt nekem készítettek. Összvissz két számot bírtam ki abban a lábbeliben, folyton csúszkált benne a lábam, szóval fogtam, azt levettem.

-Huh, sokkal kényelmesebb.- nevettem édesen a közönségre, akik velem örültek és kezdetét vehette a Fever is. Igaz, ez a régi albumról van, de annyian szeretik, hogy lehetetlen elhanyagolni. Arról nem is beszélve, hogy ebben van a kedvenc részem: a csók, ami persze most sem maradhatott el. Laza mozdulatokkal lépkedtem Tommy mellé, aki a régi koreográfiához híven bújt hozzám, és karolt át, majd az arcát magam felé fordítva hosszan megcsókoltam. Mint aki jól végezte dolgát sétáltam vissza előre, amit a nézők minden eddiginél nagyobb sikollyal fogadtak, viszont csalódniuk kellett, mert a lábamnál fogva, nem tartottam a megszokott táncot, csak illegtem-billegtem a mikrofon előtt. A koncert további része jól sikerült, el is feledkeztem Kevinről, egészen a Band Intro részig, ahol be kell mutatnom az egész bandát. Miután elszórakoztam Tommy gitárjával, Kevin mögé léptem és nagyot sóhajtva kezdtem bele egy rövid hírközlésbe.- A szintetizátornál pedig Kevin, aki sajnos hamarosan elhagyja a mi kis csapatunkat, de szeretnénk boldogan elbúcsúzni, szóval hatalmas sikolyt kérek a legjobbnak!- üvöltöttem az utolsó pár szót a mikrofonba, majd leléptem az emelvényről és újra előre sétáltam, amíg a közönség teljesítve a kérésem, egy hosszú visítással köszöntötte őt. Fellépés után, mikor meghajoltunk még utoljára megöleltem őt és csókot küldve a rajongóimnak távoztam a színpadról. Mikor leszedtem magamról minden felesleges ruhát és átöltöztem az én kényelmes rövid cuccaimba, az öltözőből kilépve már csak a pakolászó Kevin látványa fogadott, aki egy utolsó halvány mosollyal az arcán lépett ki a személyes tárgyaival teli dobozzal a kezében az épületből és a bandából egyszerre. Tommy csak ekkor került elő, és hogy megnyugtasson, óvatos puszit nyomott az arcomra, majd kézen fogva mi is haza indultunk. Az út csöndesen telt, nem is igazán volt kedvem megszólalni. Otthon sem volt jobb a helyzet. Szótlanul dőltünk be az ágyba, de mivel nem vele volt a bajom, Tommyt magamhoz ölelve hajtottam álomra a fejem.