25. fejezet

Éppen a délutáni szunyám közepén tartottam, mikor újra felvert a telefon. Morogva nyúltam utána, de ezt a műveletemet még Shady is tovább bonyolította, mert amint megmozdultam, örömmel teli pofával nyalta végig a karom, hátha megsimogatom. Mondanom sem kell, gusztusos volt így feloldani az iPhone zárját, de megérte.

-Haló, Adam Lamberttel beszélek?- hallottam a vonal másik végéről egy ismerős női hangot, mire álmosan benyögtem egy „igen”-t és belekezdett a mondanivalójába.- Nos, az újságról szeretnék önnel beszélni. Beszéltem a főnökkel, hogy töröljék a posztot, mert hamis, mire szó nélkül kidobtak, de nem adtam fel. Kapcsolatot létesítettem az egyik alkalmazottal, aki eltávolította a rendszerükből a cikket, így kénytelenek lesznek visszavonni a bejegyzést, mivel eltűnt az adatbázisból. Egy szóval sikerrel jártam, viszont küzdelmek árán, így szeretném kérni önt, hogy minél hamarabb utalja a pénzt a számlámra, mert szorul a hurok a nyakam körül. Nem szeretnék tolakodó lenni, de ha lehet kérem tartsa be az ígéretét az összeg triplázásával kapcsolatban. További szép napot, a számlaszámomat elküldöm SMS-ben. Viszhall!- amint letette a telefont, levegőhöz alig jutottam. Nem hiszem el, hogy végre valami tényleg összejött! Nem kell lemondanom semmiről, minden marad a régiben és megmarad a hírnevem is. Istenem, köszönöm! Igaz, eddig a pokolba kívántam volna azt a nőt, de most ritka hálás voltam neki, így mivel szavahihető ember vagyok, betartom az ígéretem, és utalom a pénzt, de....csak miután kiörvendeztem magam. Felpattantam a kanapéról és a kutyával együtt ugrálni kezdtem, amire a párom is felfigyelt a másik szobából és értetlenül szemlélte, hogy ÉN pattogok, mint valami nikkelbolha, a kutyával a seggemben. Össze vissza rohangáltam a lakásban, nyomomban Shadyvel, aki párszor még csaholt is örömében, ugyanis valószínűleg azt feltételezte, játszunk. Tommy jót derült a viselkedésemen, mivel nem sokszor látni ilyen feldobottnak mostanában. Nem is kellett mondanom semmit, pontosan tudta minek örülök, így csatlakozott az őrülethez, és a két kezem megfogva ugrált szinkront velem. Azt hiszem, ha most valaki ezt látná, gyökeresen megváltozna a véleménye rólam. Köztudott, hogy egy örök gyerek vagyok, de azért nehéz elképzelni két felnőttet pattogni a ház közepén. Vagy talán mégsem, hisz egyértelmű, hogy kissé dilis vagyok. Különben is, most mi a francért gondolkozok ilyeneken? Party van!!! Gyors benyomtam egy kis LMFAO-t, hogy ne csak a lihegésünk hallatszódjon és indulhatott a shuffelingelés. Már lassan a nevetéstől fáradtunk el, így ledőltünk a díványra és letörölhetetlen vigyorral az arcunkon néztünk magunk elé.

-Végre minden rendbe jött. Már csak egy új szintis kell és tökéletes lesz újra minden. Tényleg, ezzel a dologgal sietni kéne. Nem bízom a dolgot a menedzserekre, majd mi megírjuk a szöveget, a többit ők intézik. Azt szeretném, hogy személyes legyen a dolog, hogy tényleg csak értem jöjjenek a jelentkezők. Majd a netre egy kis videóval tesszük fel, a többi meg alakul. A válogatás után vesszük fel a Never Close Our Eyes-hoz a jeleneteket, szóval azt tehetnénk szombatra, azaz két nappal a forgatás előttre. Mit szólsz?

-Tökéletes.- rendezte le egy kacsintással a felvetésem, majd felállt és magával húzott.- De akkor még most kéne az a felvétel, mielőtt besötétedik. Szóval baby irány a fürdő, csinosítsd ki magad.- mielőtt mehettem volna, rácsapott a fenekemre, amit egy gúnyos pillantással nyugtáztam és bevonultam a füribe. Csak egy kis szolid smink, alapozó a rohadt szeplőim ellen, hajzselé éééés kész is vagyok. Ja még ruha is kéne...totál nem vagyok magamnál, annyira feldobott ez az egész! Szerintem alig fogok tudni egy értelmes mondatot kinyögni a vigyorgástól. Nem baj, úgy eleve szimpatikusabb vagyok. Felkaptam egy egyszerű fekete pólót, hozzá illő zakóval, alulra pedig egy laza sötét farmert + pár elmaradhatatlan kiegészítőt és már készen is voltam.- Oké szépfiú, szedd össze a gondolataid, mert a kamera már áll, csak te hiányzol.- ja igen, elfelejtettem mondani, hogy Tommy kiválóan bánik a technikával. Sokszor ő készíti a videó felvételeket, beállítja a fényeket, hasonló. Gyorsan belibbentem a nappaliba és kényelmesen elhelyezkedve a kanapén, intettem neki, hogy mehet.

 „Hi itt Adam Lambert! Fontos közölni valóm van veletek, szóval ide figyeljetek tehetséggel rendelkező rajongóim. Mivel nemrégiben távozott a bandámból a szintetizátoros, pár nap múlva szombaton, rendezünk egy válogatást, ahol TI lesztek a főszereplők. Ha be szeretnél kerülni a csapatomba, elég magabiztos és profi vagy, na és nem mellesleg ambiciózus várom a jelentkezésed! Csak gyakorolj be tőlem egy számot, állj ki, és adj bele mindent! Mindenkit személyesen én fogok meghallgatni, így kizárt a rossz döntés. Látogassatok el holnap a hivatalos oldalamra, ahol bővebb információkat fogtok találni a válogatás részleteiről. Addig is további szép napokat Glamberts, kitartás!” Egy levegőbe küldött csókkal zártam le a videót, ami kivételesen jól sikerült, ugyanis minden szavam érthető és tiszta volt, arról nem is beszélve, hogy végig jól festettem. Jó, sajnálom ezt az utolsót nem bírtam kihagyni. Meg sem mukkantam, Tommy már ült is a gép elé tovább tökéletesíteni a felvételt, ami perceken belül már fent is volt a világhálón. Értesítettük Stevent, a menedzserem, hogy intézkedjen videó kiemelt láthatóságáról, akinek szintén tetszett az ötletem, így már intézkedett is. Kezdem úgy érezni, talán minden helyrejön. Drake börtönben, Tommy mellettem, a jóhírem újra a helyén és talán találok egy olyan szintetizátorost, aki végig kitart mellettünk és újra összeállhat a Glamband.

 „Alice szemszöge”

-Takarítsd már el a játékaidat és engedj a gép elé könyörgöm Stewie! Az agyamra mész a folytonos makacskodásoddal. Amúgy is tanulnod kéne nem gondolod? Te még suliba jársz.- üvöltöttem a 12 éves kisöcsémre, aki egy undorodott fintorral rendezte le a dolgot és gúnyos hangon beszélt vissza.

-Az lehet, de te meg csak a vendéglátóit fejezted be, mert buta vaaaagy!- nem hiszem el, hogy folyton ezt kell felhozni. Igen csak egy közönséges pincér vagyok egy közeli puccos étteremben, de mindenki az alján kezdi na. 24 éves létemre még igazán itt áll előttem az élet, hogy feljebb tornásszam magam a létrán. Azért ez is több, mint a semmi, bár ahhoz még nem elég, hogy saját lakásba költözhessek. Ha még nem esett volna le, a szüleimmel élek még mindig, és az idegesítő öcsémmel, Stewie-val. Anya semmiképp sem akar elengedni, apának viszont már nagyon szúrja a szemét, hogy felelősségteljes felnőtt létemre se pasim, se házam, se normális állásom. Mondhatni egy rakás szerencsétlenség vagyok, de egyszer hátha jön a felmentő sereg és LA-be költözhetek. Nem mondom, hogy nem szeretem Diegot, de sokkal jobban vonz a nagyváros légköre. Az égbe törő épületek, a sok híresség és nem mellesleg a kedvenc sztárom, Adam Lambert. Az egész családi kör rühelli, csak mert egy Köcsög Buzi, és már alig várják, hogy kinőjek ebből az őrületből, de az igazság az, hogy a szobám még mindig az ő poszterei díszítik és nincs olyan perc, hogy ne az ő zenéjét hallgatnám. Lehet ez már beteges, de egyszerűen nem tudok leszokni róla. Imádom és kész, de ezt senki sem képes megérteni, hogy az ember attól még nem lesz későn érő, mert oda meg vissza van egy sztárért. Se nem vagyok tini, se nem igazán felnőtt, valahol a kettő között rekedtem meg. Sosem voltam valami bulis, alig lehetett elráncigálni bárhova is, és hiába töltöttem már be rég a 21-et, sosem iszom. Mondhatni az egyetlen káros szenvedélyem az Adam. De az nagyon, mint már rájöhettetek. Ő szerettette meg velem a művészeteket, a zenét és adott erőt ahhoz, hogy túllépjek a nem valami fényes gyermekkoromon. Talán miatta is kezdtem bele egyáltalán valami hobbiba. Mivel a sportra feszítővassal sem lehet rákényszeríteni, maradt a zene. Ezért is kezdtem el szintetizátoron játszani úgy 5 éve. A szüleim nem igazán díjazták az ötletet, hogy a drága egyetem mellett még erre is kelljen költeni, de végül addig rágtam a fülüket érte, amíg meg nem kaptam, amit akarok. Azóta is kitartóan zenélek, Adam összes létező számát eltudom játszani és énekelni. Igen, mert a hangom sem utolsó. Középiskolás koromban figyeltek fel rá a tanárok, így a helyi énekkarral sok gyönyörű helyre eljutottam, köztük Los Angelesbe is, talán ezért is vágyom annyira vissza oda. Viszont a szüleim minden áron megakarják akadályozni, hogy pont oda költözzek, mert hogy nem nekem való, túl nagy a nyüzsgés és megváltoztatna a környezet engem is. Könyörgöm, nem vagyok már 18, hogy a friss nagykorút még a másik faluban lévő fagyishoz is el kelljen kísérni. Szóval egyéb tehetségem nagyon nincs, a divathoz sem túlságosan konyítok, sosem voltam az a nagyon lányos típus. Talán ezért sem tapadnak rám túlságosan a pasik. Szeretek egyszerű farmerban, pólóban és deszkás cipőben flangálni a forró aszfalton, nagyon más ruhám nincs is, maximum a bőr cuccaim. Kaptam már pár lenge nyári ruhácskát és szoknyát is, de mélyen elástam a szekrényem legaljára. Egyetlen nőies dolog bennem az az, hogy imádok sminkelni. Elsősorban az én kis személyes kedvencemet utánzom, vagyis feketét feketével, nagyon más színt nem is használok. Mélybarna szemeim a sok festéktől szinte feketének látszódnak, amit tovább erősít festetlen fekete, mellig érő egyenes hajam. A természetesség híve vagyok, ezért sem festem a hajam, viszont a dizájn kedvéért megengedtem magamnak egy kék melírt az első pár tincsemen, így elég sokszor néznek emonak. Stílusra talán az is vagyok, de személyiségben a legkevésbé sem. Szinte mindig mosolygok, ha nem éppen idiótán röhögcsélek valahol és szeretek társaságban lenni. Nem vagdosom magam vagy ilyesmi, még régen sem jutott eszembe, mikor még okom is lett volna rá. Életemben összesen talán 3-szor sírtam. Mikor elvesztettem a nagypapám, a kutyám, és el akartak hagyni a szüleim. Igen, azért lakhatok most velük, mert valahogy ki akarnak engesztelni, de eddig nem sok sikerrel jártak. Az ilyesmit nem lehet megbocsátani. Ha a saját anyám elakar dobni magától arra nincs mentség. Szóval mióta ez megtörtént, egyszer sem vagyok hajlandó kimondani, hogy szeretlek, mert a válasz úgy is merő hazugság volna, hisz tudom, hogy csak apa miatt tartott meg mégis. Mindegy szerintem erről már eleget meséltem, talán ideje lenne visszatérni a jelenbe, úgy is hallotok még rólam elég információt.

-Ki is a buta édesem? Nem én ülök a testvérem gépénél és hozom a hármasokat már hatodikos koromban.- a válasz egy mély morgás volt, majd végre magaménak tudhattam a laptopom. Nem vagyok valami nagy kocka, de azért szeretek beszélgetni a világhálón a barátnőimmel és utána nézni pár Adames dolognak. Most sem történt másképp, első dolgom volt felszaladni Adam facebookos oldalára, mikor megakadt a szemem az első videón. „Mi lehet ez?” merült fel bennem a kérdés, mikor megnyitottam a linket. A videó első pár sora után kész szívbajt kaptam, felpattantam és visítozva szorítottam magamhoz a még mindig dühöngő öcsémet, aki értetlenül próbált szabadulni a szorításomból.

-Beléd meg mi a franc ütött? Teljesen elvette az eszed az a buzigyerek?- gyenge próbálkozás, most még ez sem tudott lelombozni, egyszerűen teljesen fel lettem dobva.

-Adam szintetizátorost keres a bandájába! Jelentkezni fogok és akkor talán végre elhúzhatok innen. Sikerülnie kell, muszáj lesz gyakorolnom, nem vallhatok kudarcot.- az örvendezésem anyám is meghallotta, aki minden reményem lerombolva rontott be a szobába és parancsolt megálljt.

-Hé állj csak le kisasszony! Csak nem képzeled, hogy egy buta hirdetés miatt majd álljuk neked az utat egészen Los Angelesig? Szó se lehet róla, nem mehetsz el! Nem fogsz mindent magad mögött hagyni. És ha felvesznek mi lesz? Itt hagyod a családod, az állásod, a barátaid, mindent? Egy rohadt sztár miatt? Ha meg nem sikerül, akkor hónapokig nézhetem a szomorú arcod? Nem, ezt nem engedem.

-De Amanda értsd meg, hogy ez minden álmom! Nekem itt nincs semmim, neked is már csak kényszerből számítok, amúgy is. Felnőtt nő vagyok, azt csinálok, amit akarok.

-Oh szóval így állunk? Rendben. Elmehetsz. De ha elmész ide többet nem jössz vissza. Nos Alice Wood, hogy döntesz?- ez a pár mondat alaposan szíven döfött. Azért ezt még belőle sem néztem volna ki, hogy csak mert olyat teszek, ami neki nincs ínyére, kidob. De nem érdekelt már az se. Annyi pénzt akkor is össze tudnék kuporgatni, hogy egyedül is megéljek. Különösebben már nem is érdekel mit mond, én már döntöttem, és a döntéseim alól sosem tágítok!

-Igazán büszke lehetsz magadra, hogy még fenyegetőzöl is, de szart se érsz vele, mert igen, elmegyek és rendben, akkor soha többé nem látsz viszont! Holnap reggelig kitalálom mit kezdek magammal, addig kénytelen vagy elviselni, de utána garantálom, hogy nem zargatlak többé. Na heló!- felkaptam a mindig indulásra kész kistáskám és úgy ahogy voltam, elindultam a legjobb barátnőmhöz, Katyhez, hogy segítsen lakást keresni. Még szerencse, hogy az évek során összekuporgattam egy kis pénzt a nehéz időkre, amik most jöttek el. Minden további nélkül távoztam, amit Stewie is értetlenül szemlélt, de még ő is hidegen hagyott. Az én életem ne szabályozza senki! Ha én LA-be akarok menni a válogatásra, oda is fogok menni.

Perceken belül ott voltam Katy háza előtt (igen, mert ő volt olyan szerencsés, hogy más saját otthona van...), és mikor felcsöngettem jöttem csak rá, hogy már bőven este van és valószínűleg épp fürdik vagy ilyesmi. És igen. Fogkefével a szájában nyitott ajtót egy szál törülközőbe csavarva, majd mikor meglátott, széles vigyorral az arcán tessékelt be a nappaliba egy „minnyá gyüvök” kíséretében, ugyanis túlságosan nem tudott beszélni azzal a szarral a szájában. 5 perc után teljes szerelésben foglalt helyet velem szemben, és kezeit összekulcsolva várta a magyarázatom a késői látogatásomra. Ő jóval nőiesebben öltözködött, mint én és csinosabb is volt. Telt ajkak, varázslatos zöld szemek, hosszú, szőke hullámos haj és olyan alak, amit még egy modell is megirigyelne. Elég féltékeny is vagyok rá az én egyszerű mindenemmel. Nem mondhatnám magam csúnyának, mert az arcommal elégedett vagyok, és vékony a testalkatom is, de Katy olyan szép magas, és hosszúak a lábai, én meg szinte eltűnök mellette a 168 centimmel. Nem hiába szokott csak úgy heccből seggtönknek szólítani, amit túlságosan nem díjazok, mert tudja mennyire zavar a magasságom, de azért jókat szoktam rajta derülni amilyen viccesen hangsúlyozza ezt az egy szót. Vele mindig jókat lehetett beszélgetni. Tud minden titkomról, az életem része már alsós korom óta. Több mint tíz éve folyamatosan baromkodunk, egyszerűen le nem lehet minket állítani, mikor együtt vagyunk. Bármilyen hülyeségben benne van, sőt legtöbbször ő találja ki őket. Merész és önfejű, pont mint én. Talán ezért is találtunk annyira egymásra. Talán az egyetlen, ami különböző bennünk, az az, hogy ő rühelli Adamet. El is kell emiatt viselnem pár kellemes kommentet, mikor valami szó esik róla, szóval nyilván most is megfogom kapni a mai adagomat ebből. Igaz, egy helyen dolgozunk, de neki jobban megy a sora, ugyanis a szülei mindenben támogatják és a nehéz időkben mindig megdobják egy „kis” pénzzel, ugyanis az apja egy nagy vállalat büszke tulajdonosa, szóval nem igazán szenvednek pénzhiányban, nem úgy mint mi, de az már mellékes. Na tessék már megint belefeledkeztem a magyarázásba. Rohadt sokat tudok beszélni valójában is. Szerencsére többnyire ezért szeretnek az emberek. Mindegy, most az új életem kell megalapozni és ehhez Katy barátném segítségére lesz szükségem.

-Na mesélj csajszi, látom van valami.

-Igen. Tudod egy híres énekes bandájába keresnek szintetizátorost, de a válogatás LA-ben lesz és ha bevesznek ott is kell maradnom, ha meg nem, akkor is valószínűleg, mert Amanda megtiltotta, hogy valaha is visszajöjjek, ha egyszer elmentem. Szóval arra szeretnélek kérni, hogy kísérj el és segíts valami kis lakást találni nekem. Meg ha szükséges pénzügyileg is segíts ki, mert minden álmom oda bekerülni és ha mégsem sikerül, akkor is ott szeretnék maradni a nagyvárosban. Ígérem idővel visszaadom. Holnap kéne indulnom, szóval...elkísérsz esetleg?

-Állj...mondd ki konkrétan. Annak a buzzancsnak a bandájába akarsz tartozni nemde? Amúgy erre már számítottam, hogy anyád ki fog rakni...csak nem sejtettem, hogy egy ilyen dolog miatt. Figyelj, bármi van én támogatni foglak téged a céljaid elérésében, mert már szinte a testvérem vagy és nem, nem kell visszaadni semmilyen pénzt.

-Hhh, nem hiszem el, hogy nem lehet egyszer a nevén szólítani...Igen, Adamhez szeretnék tartozni. És egyenlőre csak annyit kérek, hogy kísérj el, és találjunk valami kis lakást, ahol élhetek.

-Rendben. Bár azért hiányozni fogsz...ígérd meg, hogy néha meglátogatod a te dilis barátnőd, oké?

-Persze, csak egyenlőre jussak oda. Köszönöm, hogy segítesz, igazi barát vagy.- szorosan magamhoz öleltem, mire ő is átkarolt és gonoszan felborzolta a hajam.

-Na, de akkor rohanj el fürdeni, addig én betelepszek a gép elé, és keresgélek valami jó kis lakást. Na meg lefoglalom a repülőjegyet, mert nem vagyok hajlandó buszozni...és nem! Nem te fizeted, mielőtt ellenkeznél. Na húzás.- nevetett azon a zabálni való hangján, amin csak forgattam a szemem és befoglaltam a fürdőt pár perc erejéig. Mire visszaértem a képernyőn vagy nyolc ablak volt máris egyszerre megnyitva a szebbnél szebb lakáshirdetésekkel. Szinte szívgörcsöt kaptam az áruk láttán, amire felfigyelve Katy is gyorsan bezárta az ablakokat és jóval lejjebb víve az árkorlátot keresgélt tovább. Órákat töltöttünk az internet előtt, mire végre találtunk egy viszonylag jó állapotú lakást, elfogadható árért és még normális környéken is volt. Egy nyolcan év körüli néni árusította SÜRGŐS címlettel, így feltételeztük, hogy megtaláltuk a tökéletes lehetőséget. Gyorsan írtunk is egy levelet az e-mail címére, hogy holnap mennénk megnézni a lakást, de a biztonság kedvéért úgy döntöttem, még gyorsan reggel is megdobom egy hívással. Ezen kívül még volt két tűrhető választási lehetőség, de reméltem, hogy ezzel is sikerrel járunk, így reménnyel teli szívvel hajtottam álomra a fejem.